Útitársak

Elvittem magammal saját levében könyvét Londonba. Annyira megsértődött, hogy Párizsba nem jöhetett velem, ezért kénytelen voltam engedni neki. Jártunk együtt a Postman's parkban, Vesta és a Closer című film nyomán. (Figyelem! A tábla legalább annyira érdekes, mint a könyv, különösen annak, aki látta a filmet.)

Kicsit pihentünk egy padon.

Körbesétáltuk a Szent Pál székesegyházat, ahol egy kedves ősz hajú úr segített megörökíteni, hogy itt is jártunk.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egyikőnk sem mer felmenni a Millennium bridge-re. Mindkettőnknek nagyon wobbly-nak tűnt, ezért maradtunk az innenső parton.

Ilyen szép napsütés nem is volt többször, de azért fel tudtunk fedezni néhány szép helyet. Például Virginia Woolf lakóházának hűlt helyét.

A Szent Jakab templom kertjét.

A Cenotaphot, ahol minden évben leállítják a forgalmat, amikor a királynő megkoszorúzza.

A St. James parkot alkonyatkor.

Az éppen aktuális szobrot a Trafalgar tér negyedik sarkán.

És persze még egyszer a National Portrait Gallery-t.

Csak az a baj, hogy Londonban mindig is turista leszek.