2013. január 30., szerda

Könyvek 2013. január


Az érettségi előtt álló angolos csoport tankönvében volt egy szöveg Gustav Klimtről. Megkérdeztem, ki hallotta már a nevét, persze senki. Következő órára bevittem egy albumot, mondtam pár szót arról, én mit gondolok róla, és körbeadtam a könyvet. Azt is mondtam, akit nem érdekel, nyugodtan továbbadhatja. Az első fiú ki sem nyitotta, de a lányok sokáig nézegették, minden kommentár nélkül.

Ed McBain: Amikor előtted pusztulnak (Ed McBain majdnem olyan termékeny volt, mint Agatha Christie, de a könyveinek  a minősége erősen hullámzó. Ez például egy kifejezetten gyenge darab, nem is krimi, csak egy 150 oldalon felskiccelt vázlat a nagyvárosi élet nehézségeiről, az emberi butaságról, és talán a bűn természetéről, de egyikről sincs olyan mondanivalója, ami megérné az erőfeszítést.)

Dan Symmons: Hyperion (Nagyon készültem erre a könyvre, de nem adta meg magát könnyen. Nem is biztos, hogy sikerült közel jutnom hozzá, hiszen ez egy torzó, egy ezeroldalas történet első fele, és az összes szál elvarratlan marad a végén. Az alapötlet a Canterbury mesék-ből érkezett. Hat zarándok utazik az Endymion bolygóra a titokzatos és félelmetes Shrike színe elé (akiről/amiről többet nem is tudunk meg a könyvben), és az utazás alatt elmesélik a történeteiket. Senki ne számítson a Bath-i asszonyság vaskos humorára. A történetek mind tragikusak. A hit, a szerelem, a szülői szeretet, az alkotó tehetség, és az elkötelezettség zsákutcáiról szólnak a történetek, és mindenki megoldást vár a Shrike-tól, még akkor is, ha a másik alternatíva a halál, amely egy nagyon távoli jövőben, amikor az emberiség meghódított minden távoli galaxist, még mindig csak elodázható, hibernálással, fénysebesség feletti utazással, de ugyanolyan kegyetlen és félelmetes maradt. Várom a folytatást, de gyűjtenem kell hozzá egy kis lelkierőt.)

Dennis Lehane: Hideg nyomon (Ezt a könyvet filmen láttam előbb. Ben Affleck saját öccsére osztotta a főszerepet, és bár Patrick Kenzie-t nem ilyen tejfelesszájúnak képzeltem el (és még filmen is irritál, mikor felnőtt emberek az otthonukon kívül tréningruhában mászkálnak), a feldolgozás erőteljes volt és kegyetlen. Ehhez képest a könyv kicsit bőbeszédű, és az a pici dramaturgiai változtatás, ami a főnyomozót gyerekét elvesztett apává tette, sokat erősített  a filmben a motiváció hitelességén. A könyv utolsó oldalán úgy hagyjuk ott az elrabolt és újra megtalált gyermeket, hogy nem törődöm anyja ugyanúgy semmibe veszi, mint korábban. Lehane állítólag visszatért később a már felnőtt lányhoz, aki csodamód ki tudott törni reménytelen környezetéből.)

Agatha Christie: Gyilkosvadászat (Ebből a könyvből már volt egy magyar és két angol nyelvű példányom, de ez is kellett, mert jól kézbe fogható, kívánatos kép van az elején, és egyáltalán. Ráadásul újrafordíttatta a kiadó, és kellő hírverést is csinált az ifjú titánnak, aki a nevéből ítélve a kiadó előző igazgatójának a leánya. (Ezen igazgató szabadította rá Tandori Dezsőt a Woolf-életműre annakidején.) Ezzel együtt nem sikerült rosszul, és a film, amit a fejemben lejátszottam olvasás közben, most egészen más volt, mint legutóbb.)

Kathryn Stockett: The Help (Megérne egy hosszabb bejegyzést, a filmmel együtt.)

Én már jobban vonzódom Klimt tájképeihez, mint agyonhájpolt portréihoz.


2013. január 26., szombat

Áfonyás csigák


Pioneer Woman-ről írtam már többször. Időről időre ránézek a blogjára, megpróbálommegnyerni a felajánlott westerncsizmákat és egyebeket, és általában találok valami főznivalót. Kedvelem, hogy mindenbe beleteszi azt, ami kell. Amennyire meg tudom ítélni, a hozzávalói jó minőségűek, és az ételei nagyon hagyományosak. A vallomásos fejezetet általában csak átfutom, mert sokszor elviselhetetlenül érzelgős, ugyanakkor a képeskönyvbe való vidéki Amerikát hibátlanul hozza. Egy dolgot nem értek. Ki takarítja az óriási házat és a Lodge-nak nevezett másik palotát, ahol a tévéfelvételek történnek?
Csigát ő is gyakran süt, általában túl édes töltelékekkel, de az áfonyás nagyon megtetszett. Végre úgy éreztem, hogy az aranyáron vásárolt mélyhűtött áfonyát ebbe megéri beletenni.

Áfonyás csiga (kb. 16 darab):



15 dkg finomlisztet és 15 dkg réteslisztet összekeverünk 1 teáskanál sóval és 5 dkg porcukorral. Reszelünk bele egy kevés citromhéjat. 2 dkg élesztőt felfuttatunk kb. fél dl tejben 2 kockacukorral 15 perc alatt. Az élesztős tejet 2 tojássárgával együtt a liszthez adjuk, és bedagasztjuk. Hozzáadunk 7 dkg olvasztott vajat, és összesen kb. 2 dl tejjelpuha tésztává gyúrjuk. 1 órát kelni hagyjuk, átgyúrjuk és kinyújtjuk, inkább hosszúkás alakúra. Megkenjük olvasztott vajjal, beszórjuk porcukorral és reszelt citromhéjjal. Egyenletesen elosztjuk rajta a felengedett és leszárított mélyhűtött áfonyát, feltekerjük a szélesebb oldalán kezdve. 16 egyforma darabra vágjuk és sütőppírral bélelt tepsibe rakjuk. A csigák oldalát megkenjük  olvasztott vajjal, és letakarva még 30 percet kelesztjük. 180 fokra előmelegített sütőben sütjük. Kb. 10 dkg porcukrot összekeverünk kevés tejjel, 1 citrom levével és maradék reszelt héjával és olvasztott vajjal. Amikor a csigák megsültek azonnal rájuk kenjük a cukros keveréket.



Pioneer Woman persze a máz többszörösét használta.


2013. január 17., csütörtök

Vendégvárás


Az amazon könyves oldala mindennap küld valami könyvajánlatot, többnyire olyan típusú könyvekről, amiket az előző hetekben nézegettem. Ma a vendégvárással kacsolatban érkezett egy válogatás. Nyilván a Celebrate-hez kapcsolódó keresések hatására. És mi van az első könyv címlapján? Ez a kép:



Mivel ez éppen az én pet hate kategóriámat fedi le, a törzsolvasók meg tudják mondani, miért elképzelhetetlen, hogy nálam így nézzen ki egy asztal.

A többieknek lehet találgatni.

2013. január 14., hétfő

Tésztaebéd


A január minden évben olyan, mintha a túlélésért játszanék, túl sötét van, túl keveset alszom, és túl sok extra feladatom van. Főzni olyan dolgokat jó, amelyek biztosak, régiek, mindig ugyanolyanok, kivéve néhány levest, szerencsére. Egy havi masszív levesfőzés után ma újra tésztát főztem, meglett a teregetés, a mosogatógép kipakolása közben, némi tévé előtti punnyadás után és előtt. Legyen tavasz. Ma.

Kolbászos tészta (4 személyre):



25 dkg kagylótésztát kifőzünk. 2 szál sütőkolbász héját lehúzzuk, és a kolbászhúsból kis gombócokat gyúrunk, amiket két részletben 1 evőkanál olajon mindkét oldalukon megsütünk. Kiszedjük őket az edényből. 1 fej vöröshagymát apróra vágunk, megpároljuk a kisült zsiradékban, majd adunk hozzá még 1 gerezd fokhagymát apróra vágva. Ha kész, akkor egy szűrő segítségével a zsír nagy részét átöntjük egy másik edénybe, és a hagymához adunk 2 teáskanál paradicsompürét, és egy kicsit megpirítjuk (Ha nem akarunk nagyon intenzív paradicsomos ízt, ez el is maradhat.). Hozzáadunk 1 doboz passatát, vagy arrabiata szószt (az csípős...), és kevés vizet. Beletesszük a gombócokat, és 10 percig főzzük. A mártást utánaízesítjük egy kevés cukorral, és azzal, amivel szükséges, és beleteszünk 1 karikára vágott zöldpaprikát. A kifőtt tésztát egy tűzálló tálba tesszük, és a kész mártást ráöntjük a tetejére. Rádarabolunk 1 gömb mozzarellát, és 200 fokos sütőben pirosra sütjük.

Ja, és januárban állandóan éhes is vagyok.

2013. január 7., hétfő

Makaront is tudok sütni


Ami már tulajdonképpen megfelel a gasztrobloggerek Walhallájába való bekerülésnek. A makaron az utolsó utáni mítosz, a Shrike (persze, a Hyperiont olvasom), az obulus, aminek fejében átkelünk a Sztüxön, de az  biztos, hogy Modor Tibi tollára kivánkozik.
Először akkor gondoltam arra, hogy talán én is tudnék makaront sütni, mikor eszembe jutott anyukám estike nevű süteménye, aminek a laza, folyós tésztája egy éjszakai állás során képez fényes burkolatot. Azután Eindhovenben vettem egy makaronról szóló könyvet, ennek a holland nyelvű változatát, és egyáltalán nem volt benne szó cukorhőmérőről.



Az utolsó lökést latsia receptjei, és a hozzá írt kommentek jelentették. Úgy beindultam, hogy négy nap alatt három adagot sütöttem.

a) sima mandulás, csokiganache-sal (majdnem tökéletes, kicsit egyenetlen méretű)



b) kakaós, vaniliás vajkrémmel töltve (túl sűrű, rágós és túl édes)



c) vaníliás mandulás, csokiganache-os (még mindig egyenetlen méretűek, az előrajzolt sütőpapír-betét ellenére, viszont jó könnyűek)



Makaron (kb. 24 darab)

Finomra darálunk 6,5 dkg szeletelt mandulát és jól elkeverjük 12 dkg szitált porcukorral. 2 tojás fehérjét habbá verünk, több részletben hozzáadunk 5 dkg kristálycukrot, végül 1 teáskanál vaníliakivonatot. A mandulás cukrot három részletben a habhoz keverjük, óvatos mozdulatokkal, míg teljesen egyenletes nem lesz, és úgy folyik, mint a láva. Habzsákba töltjük és 50 forintos érme nagyságú halmokat nyomunk sütőpapírra. 30 percig állni hagyjuk, majd 160 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük. 10 dkg csokoládét felolvasztunk 1 dl tejszínben, hagyjuk kihűlni. A kihűlt makaronokat leszedjük a sütőpapírról, és a ganache-sal betöltjük. Kész.

A makaron talpának megjelenése sütés közben felér a szentostya színeváltozásával.


Eddigi tapasztalatok:
1. Nem aprítógép, kávédaráló.
2. Ha valami szilárdat teszünk a tésztába (kakaó, mogyoró, pisztácia), a mennyiségét le kell vonni a mandulából.
3. Édes töltelék (vajkrém) nem jó, mert a tészta is nagyon édes. Ganache (keserű) vagy mascarponés-gyümölcsös (savanyú) jobb lesz.
4. A habzsákból való kinyomást sokat kell még gyakorolni. Egy kézzel.
5. Nagyon sima, friss sütőpapír, jól meg kell szabni, hogy simuljon be a tepsi aljába (Négy sarkára valami adagolás közben?). Lehet ideiglenesen alátenni egy előrajzoltat (piszke-szabadalom).
6. A töltelék betöltése szintén habzsákkal.
7. Egyszer majd állni is hagyom a tojásfehérjét, ha lesz hozzá kedvem és türelmem.
8. Sütéskor a konyhai órát 10 percre állítani, és ha csörög, még van 1 perc, vagy éppen kész.

A határ a csillagos ég. Biztosan nem véletlenül vettem Londonban egy négyes csomag ételszínezéket...




2013. január 5., szombat

Downton Abbey New Series


Valaki közülük fizetésemelést kért.



Nem kapta meg.

2013. január 1., kedd

Celebrate

Vessetek a mókusok elé, de Nottinghamben megvettem Pippa Middleton frissen megjelentkönyvét




Nyilván kétszer meggondoltam volna, ha egy hónappal a megjelenés után nem árulják a 25 fontos könyvet 6,25-ért. Valószínűleg az Isten háta mögött kevesen érdeklődtek a partiszervezés titkai iránt. Londonban, a Foyles-nál persze teljes áron voltak a dedikált példányok, amelyekbe a királyi család rokonához illően a szerző csak annnyit írt be szép kerek betűkkel: Pippa. (Hiszen a nővére is csak Catherine a házasságkötése óta, nem?) Mielőtt azt hinnétek, hogy leszólom a szerzőt, vagy a könyvet, gyorsan leszögezem, hogy ez épp az a comfort book (saját copyright) amit én szeretek lapozgatni egy zűrös nap végén, vasárnap délután, vagy ha éppen nem tudok elaludni. Pippa maga feel-good book-nak nevezi művét, miután illő szerénységgel elővezeti az előszóban, hogy nyilván nem kérte volna fel a Penguin kiadó (!!!) ennek a könyvnek a megírására, ha a sógora és a nővére nem az, aki, és nem olyan formás a hátsója, amilyen. A könyvhöz sikerült megnyerni David Loftust, Jamie Oliver könyveinek fotósát, és számos más személyt, akik a főzést, a kellékek beszerzését, a berendezést, a food-styling-ot és más nélkülözhetetlen dolgokat végeztek, míg Pippa a szöveget megírta és az egészet szerzőként jegyezte, míg a többieknek az utolsó oldal jutott, a köszönetnyilvánításokkal.



David Loftus egyik impresszív, bár minden egyediséget nélkülöző képe a könyvből.

A 400 oldalas könyv évszakonként csoportosítja az ünneplésre okot adó eseményeket. Értelemszerű, melyik évszakban van a karácsony, húsvét, vagy Valentin nap, de mindegyikre jut valamilyen bármikor megtartható alkalom is. Meghitt vacsorapartit rendezhetünk máskor is, nemcsak ősszel, és Angliában nemcsak tavasszal teáznak délután, de így sikerült elérni, hogy minden fejezet körülbelül azonos hosszúságú legyen. Mindegyik elé kis érzelemdús bevezetőt írt Pippa. Nem tudok ellenállni, és megkísérlem visszaadni legalább az egyiknek a hangulatát.

"Az ősz a betakarítás és az aranyszínű fény ünneplése. A levelek a bronz számtalan árnyalatába fordulnak, és szőnyeget terítenek a harmatos földre. Az időjárás hidegebb napokat és friss, ködös reggeleket hoz. Ez jelzi a nyár végét, és valami újnak a kezdetét is. A sövények töviseik között rubintszínű bogyókkal büszkélkednek , a gyökérzöldségek megduzzadnak, a hentes kirakatában pedig megjelennek az ízekben gazdag, érlelt vadhúsok. Raguk, sültek és piték töltik meg tányérjainkat."

Ach. A leírások ennél azért visszafogottabbak, sőt meglehetősen használhatóak. Nem is a receptekre gondolok, hanem arra, hogy sok információ van egy helyre gyűjtve. Pippa jól megszerkesztve (kis keretben, más betűvel, képpel, vagy rajzzal illusztrálva) felsorolja, milyen eszközökre és dekorációra van szükség az adott vendégséghez, milyen koktélok illenek hozzá, megadja néhány alapétel receptjét, és javaslatokat tesz az idő kellemes eltöltésére kézműveskedéssel vagy játékokkal. Sosem felejti el megjegyezni, hogy az internetről bármi könnyedén beszerezhető (szülei cégét, a Party Pieces nevű internetes partikellék kereskedést csak a bevezetőben említi dicséretes visszafogottsággal). Pippa dolgozott is partiszervezőként a Table Talk nevű cégnél, és egyértelmű, hogy a könyv célközönsége azok közül kerül ki, akik remekül felhasználhatják azt a tanácsot, hogy a karácsonyi élelmiszereket négy héttel az ünnepek előtt rendeljék meg a karácsony előtti héten történő kiszállítással, és akik a karácsonyi büféasztalra feltesznek egy egész (!!) Stilton sajtot, amelyet előtte három hétig portói borral átitatva érleltek.

Én szeretni fogom ezt a könyvet, éppen a hibái miatt. Az amazon olvasói azonban nem fogták vissza magukat, főleg azok, akik a lehetséges öt csillagból csak egyet adtak a könyvnek. A pikírt kommentek közül a következő a kedvencem:

"  A könyv tele van hasznos tanácsokkal, de a szerző kifelejtett párat:
1. Ha fázol, vegyél fel pulóvert.
2. Ha tűzijátékot rendezel, ne felejts el felfelé nézni, mert a robbanások ott történnek.
3. Ha tábortüzet raksz, mindig ellenőrízd, hogy a ház nem gyulladt-e fel, ugyanis mindkettőnek ugyanolyan szaga van.
4. Ne felejtsd el, hogy az élő panda nem a legpraktikusabb karácsonyi ajándék. Igaz, hogy kezdetben kicsi, de nagyon gyorsan elég nagyra megnő.
5. Ha partiszervezési tippekre van szükséged, bármikor felbérelhetsz egy szellemírót. Vagy ha erre nem telik, akkor még mindig megpróbálkozhatsz a Google-lal
." - mondja Toddy.

Szerintem itt is az a régi igazság köszön vissza (mint a Casablanca esetében, például), hogy száz klisé kiad egy új minőséget.