Makaront is tudok sütni

Ami már tulajdonképpen megfelel a gasztrobloggerek Walhallájába való bekerülésnek. A makaron az utolsó utáni mítosz, a Shrike (persze, a Hyperiont olvasom), az obulus, aminek fejében átkelünk a Sztüxön, de az  biztos, hogy Modor Tibi tollára kivánkozik.

Először akkor gondoltam arra, hogy talán én is tudnék makaront sütni, mikor eszembe jutott anyukám estike nevű süteménye, aminek a laza, folyós tésztája egy éjszakai állás során képez fényes burkolatot. Azután Eindhovenben vettem egy makaronról szóló könyvet, ennek a holland nyelvű változatát, és egyáltalán nem volt benne szó cukorhőmérőről.

Az utolsó lökést latsia receptjei, és a hozzá írt kommentek jelentették. Úgy beindultam, hogy négy nap alatt három adagot sütöttem.

a) sima mandulás, csokiganache-sal (majdnem tökéletes, kicsit egyenetlen méretű)

b) kakaós, vaniliás vajkrémmel töltve (túl sűrű, rágós és túl édes)

c) vaníliás mandulás, csokiganache-os (még mindig egyenetlen méretűek, az előrajzolt sütőpapír-betét ellenére, viszont jó könnyűek)

Makaron (kb. 24 darab)

Finomra darálunk 6,5 dkg szeletelt mandulát és jól elkeverjük 12 dkg szitált porcukorral. 2 tojás fehérjét habbá verünk, több részletben hozzáadunk 5 dkg kristálycukrot, végül 1 teáskanál vaníliakivonatot. A mandulás cukrot három részletben a habhoz keverjük, óvatos mozdulatokkal, míg teljesen egyenletes nem lesz, és úgy folyik, mint a láva. Habzsákba töltjük és 50 forintos érme nagyságú halmokat nyomunk sütőpapírra. 30 percig állni hagyjuk, majd 160 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük. 10 dkg csokoládét felolvasztunk 1 dl tejszínben, hagyjuk kihűlni. A kihűlt makaronokat leszedjük a sütőpapírról, és a ganache-sal betöltjük. Kész.

A makaron talpának megjelenése sütés közben felér a szentostya színeváltozásával.

Eddigi tapasztalatok:

1. Nem aprítógép, kávédaráló.
2. Ha valami szilárdat teszünk a tésztába (kakaó, mogyoró, pisztácia), a mennyiségét le kell vonni a mandulából.
3. Édes töltelék (vajkrém) nem jó, mert a tészta is nagyon édes. Ganache (keserű) vagy mascarponés-gyümölcsös (savanyú) jobb lesz.
4. A habzsákból való kinyomást sokat kell még gyakorolni. Egy kézzel.
5. Nagyon sima, friss sütőpapír, jól meg kell szabni, hogy simuljon be a tepsi aljába (Négy sarkára valami adagolás közben?). Lehet ideiglenesen alátenni egy előrajzoltat (piszke-szabadalom).
6. A töltelék betöltése szintén habzsákkal.
7. Egyszer majd állni is hagyom a tojásfehérjét, ha lesz hozzá kedvem és türelmem.
8. Sütéskor a konyhai órát 10 percre állítani, és ha csörög, még van 1 perc, vagy éppen kész.

A határ a csillagos ég. Biztosan nem véletlenül vettem Londonban egy négyes csomag ételszínezéket...