2013. március 30., szombat

Könyvek 2013. március


Húsvét alkalmából egy bibliai jelenet, Giacomo Favretto festménye. Névrokonom a tizenkilencedik század szerint egy kicsit kacérabb volt, mint az eredeti.

A hónap könvyeknek látszó tárgyakkal kezdődött. Azóta a rukkolán meglelték valódi gazdáikat (Dániel Anna: Toll és trónus, A. E. Vogt: A nulla-A világa, Emily Giffin: Something Blue)

Rory Clements: A bosszúálló (Nagyon felívelt a történelmi krimik írása és olvasása, de igazi konfliktusok, és igazi szereplők nélkül nem egyszerű. Matthew Shardlake-et sírnám vissza, de nagyon.)

Jerrold M. Packard: Victorias's Daughters (Hát ezt imádtam. Viktória királynőnek öt  lánya volt, mindegyik a maga módján az anyja kreatúrája. Férjhez mentek az anyjuk akarata szerint, aki azért odafigyelt, hogy legyen vonzódás is a felek között. Gyerekeket szültek, nyolcat, hatot, ki mennnyit, csak egy maradt gyermektelen. Mindegyik ki tudott az élettől egy kis boldogságot csikarni, de mindnek voltak nagy bánatai is, betegségek, gyerekek elvesztése. Szép történetek.)

John Scalzi: Szellemhadtest (Folytatása egy másik regénynek, de ebben nem is jelenik meg az előző főhőse. Egy klón útját követjük, aki önmaga is tud lenni, és képes ennek megfelelő döntéseket hozni.)

Jean Webster: Nyakigláb apó / Kedves Ellenségem! (Egynapos kórházi tündökléemhez hívtam segítségül ezt a két könyvet. Minden szempontból jól jött, mert ismerős, egy-két oldalas egységekben lehet követni, de mindenek felett derűs, még akkor is, ha szörnyű dolgokról szól. Ennek a nagy része igaz is volt az írónőre, aki talán így írta ki magából a traumáit.)

Ray Bradbury: 451 fok Fahrenheit (A filmet biztosan láttam, és meg voltam győződve arról, hogy a könyvet is olvastam, de talán mégse. Mindenesetre megdöbbentő volt olvasni az ötven évnél régebben írt leírásokat, amelyekben hátborzongatóan ráismertem a mára.)

David Mitchell: Felhőatlasz (A hónap csalódása, számomra se füle se farka egyveleg, amely egyszerűen különböző műfajú kisregények összevissza keverésének tűnik. Luisa Rey története nekem megért volna egy önálló könyvet. Semmi extra, újságírás, új ismeretségek, ipari titkok, csak legyen minden nagyon konvencionális, én azzal megelégszem.)

Stephen King: 11/22/63 (II. rész) (A könyv első felét már ősszel magamhoz vettem, akkor várakozó állásponton. A második fele egyértelmű csalódás. Többet érdemelt volna a Kennedy gyilkosság, még maga Oswald is, nem ezt a több soron nyálas történetet bosszúval és minden más egyébbel. Ráadásul ezer oldalon.)

Az biztos, hogy betegen az olvasás sem olyan, mint máskor.

2013. március 27., szerda

Esküszöm, utoljára

Tényleg nem akarok mindenkit halálra untatni a levesekkel, de ha nem írom le az újakat, akkor a fejből főzöttek vészesen kezdenek hasonlítani egymásra. A buzi hóesés számomra semmi mást nem jelent, mint hogy ezután a tavasznak kell jönnie, elkerülhetetlenül, salátákkal, és bodzaszörpös eperrel. Mint ahogy azt is eldöntöttem, hogy az átbetegeskedett tél után nyugodt, egészségben eltöltött nyár következik, amikor főzök, rendezem a fiókokat és a szekrényeket, és végre eldöntöm, hogy megírom-e azt a könyvet, amihez évek óta gyűjtöm az anyagot, vagy mégsem.

Mivel a millió leves-fénykép között alig tudom beazonosítani az éppen aktuálisat, inkább felteszek egy nagyon jópofát és a témához illőt: Különböző országok zászlói, a rájuk jellemző élelmiszerekből megjelenítve. Sajnos nem tudom, hol találtam, elég régóta rakosgatom.



Angol borsóleves (4 személyre): 


1 fej vöröshagymát apróra vágunk, és 1 evőkanál olívaolajon kevés sóval megpároljuk. Amikor már puha, adunk hozzá apró kockára vágott répát (kb. 10 dkg) és zellert (kb. 5 dkg) és tovább pároljuk még legalább 10 percig. Felöntjük kb. 7,5 dl vízzel és teszünk bele 4-5 szelet füstölt húst*. Babérlevéllel, zsályával, rozmaringgal  ízesítjük. Teszünk bele 1 leveskockát, és 1 doboz leöblített babot (vagy mást). Forrástól számított 10-15 percig főzzük, közben elkészítjük a gombócokat. 10 dkg liszthez adunk 5 dkg hideg vajat, sót, szerecsendiót és 1/4 kanál sütőport. 2 evőkanálnyi (kb. 30 ml) vízzel kemény tésztává gyúrjuk, és 12 kicsi gombócot készítünk belőle, amiket lisztezett tálcán elrendezünk, és végül a levesben kifőzünk. 15-20 perc alatt lesz készen. A levest tálalás előtt megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

*Nálunk újabban mindig van itthon, a szerkezetéből ítélve dagadó van félkilós darabokban felfüstölve. Mindenre, és mindenbe jó.

Eredetileg zöldborsóval készült, én azt babbal helyettesítettem, de ez nyilván egész más étel.

Citromos leves a Food52-től (4 személyre):
 
1 póréhagymát alaposan megmosunk, és félkarikákra vágunk. 1 evőkanál olívaolajon  puhára pároljuk, sózzuk. Adunk hozzá apró kockákra vágott répát és zellert, hozzávetőlegesen 2:1 arányban. Teszünk bele 1 gerezd felaprított fokhagymát, és 1 kisebb cukkinit kockára vágva. Sózzuk, borsozzuk, és puhára pároljuk a zöldségeket. Felöntjük húslevessel, teszünk bele 1 doboz leöblített babot, fél citrom reszelt héját. Ha felforrt, 2 marék kisebb méretű tésztát teszünk bele. Főzzük 10 percig. Beletesszük a kockára vágott főtt csirkehúst, néhány levél felcsíkozott kelkáposztát. Ezekkel is főzzük néhány percig, majd tálalás előtt apróra vágott kaporral és zöldpetrezselyemmel szórjuk meg, és belecsavarjuk 1 citrom levét. Aki szereti tehet bele chilipelyhet, vagy a főzés kezdetén 1 szárított csípős paprikát. Én biztosan.

A Food52-t  Amanda Hesser szerkeszti. Lehetne az oldal áttekinthetőbb, de a receptek nagyon jól használhatóak.

2013. március 23., szombat

Élesben: vasárnapi ebéd

Az előző bejegyzés volt a főpróba, mostantól élesben itt működik az Ecet és olaj. Több, mint hat évig voltam a freeblogon, de itt volt az ideje váltani. Remélem, sokan követnek ide.

Továbbra is eklektikus marad a blog, lesz benne mindaz, amit a mottó ígér, vagyis főzés, olvasás, elmélkedés. Legyen ez egy új kezdet is. 

A TV Paprika esténként egymás után vetíti Nigella Lawson Kitchen című, és Jamie Oliver 15 perces ételek című sorozatát. Az előzőt minden este megnézem, a másodikból maximum egy percet, amíg megjelennek a megfőzött ételek. Gondolom, egyértelmű, hogy az elsőre szavazok, mert bár a Nigella-műsor is sokszor hivatkozik arra, hogy percek alatt megvan az étel, itt mégis főzés zajlik. Az alapanyagok átlényegülnek valami mássá, míg a Jamie Oliver műsorban a kényszeresen sokféle, és zavaróan egzotikus hozzávalók szinte éppen csak összekeverednek valamilyen módon. Ettől még nem kedvelem Jamie Olivert kevésbé, de hozzám az első változat áll közelebb.



A vasárnapi ebédhez Nigella chorizót ajánl, amit gondolkodás nélkül helyettesíthetünk jó füstölt kolbásszal. Nálunk egy ideje a Tótkomlósi Hús kft. komlósi csípős kolbásza az etalon, ízben,színben, állományban, és abban az eltéveszthetetlen jellemzőben is, amit Esterházy Péter úgy fogalmazott meg: a jó kolbász akusztikai élmény is. A sütőben remekül elvan, néha kell csak ránézni, közben össze lehet állítani a desszertet. Nigella Lawson minden szakácskönyvében szerepel kalácsfelfújt vagy kenyérfelfújt. Vajas-lekváros kenyérrel, narancslekvárral, itt éppen csokichipsszel. Ha jól visszagondolok, ez volt az egyik első étel, amit tőle láttam, még 2001-ben, Angliában, a Dukinfield-i pub padlásszobájában. A másik étel, amire emlékszem egy teljesen autentikus körözött volt. Nigella el is mondta, hogy egy budapesti szállodában ette a reggelihez, és ott kérdezte meg a receptjét is. A kenyérfelfújt nekem egy kicsit savanyú sütés után, de kalácsból nagyon szeretem. Ez most nagyon egyszerű, szinte purista változat.

Spanyol kolbászos csirke (2 személyre):



4 csirke felsőcombot sózunk, borsozunk, a sütőt előmelegítjük 200 fokra. Meghámozunk 6 szem közepes krumplit, és kockára vágjuk. 2 közepes fej vöröshagymát félkarikára vágunk. Egy akkora tepsiben, amelynek az alját a krumpli beteríti, összekeverjük a krumplit és a hagymát kevés olívaolajjal és egy csipet oreganóval. 8 darab kétcentis füstöltkolbász darabot egyenletesen bedugdosunk a krumpli közé, és a csirekcombokat a tetejükre tesszük. A forró sütőben 1 órát sütjük. Közben egyszer-kétszer kivesszük, és a krumplit jól összekeverjük a többi hozzávalóval, hogy a kolbászból kisülő zsír mindenhova eljusson. (Ehhez le kell venni a combokat, majd visszatenni.) Ha csirke szépen megpirult, és a krumpli puha, akkor kész.

Nagy adag friss saláta, de akár valami jó savanyúság feltétlen kell hozzá. Nem diétás.

Csokis kalácsfelfújt (2 személyre):




Negyedkilós kalács kétharmadát nagyobb kockákra vágjuk, és elrendezzük egy kivajazott tűzálló tálban. megszórjuk csokichipsszel, vagy apróra vágott csokival. (A nagyobb része úgyis lekonvergál az edény aljára.) Összekeverünk 4 dl tejet és 1 dl tejszínt 3 egész tojással. Belekeverünk 4 púpozott evőanál világos barna cukrot, és szép lassan ráöntjük a kalácsra. Hagyjuk még állni 20 percig, ezalatt a sütőt lecsavarjuk 170 fokra. Mielőtt a felfújtat a sütőbe tesszük megszórjuk a tetejét a belekevert cukor maradékával.A kalácsok közé dugdosunk még pár vajdarabkát.  40-50 percig sütjük, míg a teteje kicsit megpirul, és az öntet megkocsonyásodik. Kicsit hűlni hagyjuk tálalás előtt.

Volt, aki tejszínhabot hiányolt róla. Én inkább egy kis savanykás lekvárral tudnám elképzelni, vagy vanílaiszósszal, de igazán nem hiányzott egyik sem.

Remélem a freeblog nem sokáig duzzog, és tudom linkelni a régi bejegyzéseket. Az sem lenne rossz, ha valaki elárulná, hogy hogyan lehetne ide áthozni az egész cuccot, lehetőleg gyorsan és fájdalommentesen. Vagy egy hozzáférést küld legalább  ahhoz, aki tudja... Magamtól az egyenkénti bemásolásig jutottam. 

2013. március 20., szerda

A segítség


Tavaly a nagy hullámzásban a filmet sikerült magamhoz venni, némileg vegyes érzelmekkel. Amikor angolul is be tudtam a könyvet szerezni, akkor olvastam el, de azóta is forralom, mert az érzéseim még mindig vegyesek. Ezeket a vegyes érzéseket nagyon jól megfogalmazta az amazon egyik kommentelője: decades too late to be revolutionary. A héten olvastam egy riportot egy fekete bőrű amerikai költővel, aki nagyon élesen úgy fogalmazott, hogy aki feketeként nem érzi magát az (amerikai) nemzet részének, az magára vessen. Vagyis előre kell tekinteni, elhagytuk már az ötvenes éveket, a faji kérdés már nem kérdés. Ez a könyv valóban nem a Tamás bátya kunyhója, amely felhívja a világ figyelmét a néger rabszolgák keserű sorsára, és nem is valami pamflet, amely cselekvésre ösztönözne. Egyszerűen elmeséli, hogyan éltek az amerikai Délen a hatvanas évek elején. Valószínűleg azért volt ilyen nagy siker, mert az olvasók nagy részének fogalma sem volt arról, hogy létezett/létezik olyan, hogy faji megkülönböztetés. A történet szívhez szóló, de teljes mértékben fikció, és több lába billeg. Skeeter motivációja a fekete háztartási alkalmazottak történeteinek leírására nem egyértelmű, még a siker után sem. Sokkal inkább a saját érdekei vezetik, mint bármilyen jobbító szándék. Celia, aki befogadja Minnyt, egy alacsonyabb fehér kasztból jött, ezért nem áll vele szóba a többi középosztálybeli feleség. De ez az alacsony kaszt valószínűleg még fajgyűlölőbb, mint azok, akik lenézik Celiát.  A könyvben íródó könyv Aibileen írói tehetségén nyugszik. Vajon miért beszél akkor ő valami istentelen szlengben, míg Minny, aki nála sokkal egyszerűbb lélek, szinte irodalmi nyelven? És miféle befejezés az, mikor az anyagilag teljesen lehetetlenné tett főhős derűsen elsétál az alkonyatban, és kicsit sem izgatja magát azon, hogy holnaptól miből vesz ennivalót?





Vagyis nem hatott meg igazán a történet, nem éreztem hitelesnek, és nem éreztem időszerűnek. Nem tett fel olyan kérdést, amelyre  adhat is valamiféle választ, illetve ha lenne válasz, az nem vinne előbbre a mostani életben.

Hiszen erről szólna az irodalom, nem?

2013. március 14., csütörtök

Babos-szalámis tészta


Nagy hátrány, ha az ember folyton könyveket vásárol. Sose tudja, melyikbe kapjon. Most is három áll itt megkezdve, kettő újraolvasás alatt van, és akkor még ott vannak a szakácskönyvek, amiknek sosem lehet a végére érni. Nigella Lawson Kitchen című könyvéről csak pár szót írtam a megvásárlása után, sütöttem belőle egy csokicsipszes kekszet, néhányszor elővettem, tobzódtam a túl élénk színű képekben, de főzni nem főztem tovább. A héten elkezdődött a hozzá kapcsolódó filmsorozat, amelyben feltünnek az ételek mellett Nigella gyermekei, a mostohalánya, egyéb ismeretlen gyerekek és felnőttek, no meg az ételek egymás után. Ebből nyilván következett némi főzés, meg Nigella Lawson életrajzának újraolvasása, ami nem könnyű olvasmány. Valahogy sikerült olyan életrajzíróttalálnia, aki úgy szőtte bele a történetbe a fájdalmat, ahogy a valóság is szövögeti. Egy kis történet ennek illusztrálására. Nigella éppen elpakolja a konyhában a bevásárolt holmit, és az ötéves kisfia megszólal: Úgy sajnálom, hogy apu meghalt. Majd ugyanazzal a lélegzettel folytatja: De jó, hoztál gumimacit!

Babos-szalámis tészta (4 főre bőven):




Felteszünk forrni megfelelő mennyiségű vizet, és kifőzünk benne 25 dkg apró méretű tésztát. Közben 8 dkg (1 csomag) szeletelt szalámit felvagdosunk kisebb darabokra, és egy nagyobb lábasban kicsit kisütjük. Hozzáadunk 1 doboz hámozott paradicsomot, kb. 1,5 dkg vajat és fél doboznyi vizet. Sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá babérlevelet, zsályát és rozmaringot, meg 2 szem kockacukrot. Leszűrünk és leöblítünk 1 doboz fehérbabkonzervet, és ezt is a paradicsomos masszához öntjük. Mire a tészta kifő, a mártás kicsit besűrűsödik. A leszűrt tésztát a mártáshoz adjuk. Keverünk hozzá egy újabb adag vajat, meg egy félpohárnyit a tészta főzővizéből. Kicsit állni hagyjuk lefedve.

Első kóstolásra olyan volt a bab és a tészta együtt, mintha krumplihoz ennék kenyeret, de másodszorra sült virslivel és zöldsalátával éppen jó lett.

2013. március 11., hétfő

Diós-habos


Amikor a vasárnap délutáni kávé fölött kiadtam a parancsot, hogy valaki süssön sütit, nem jelentkezett egyetlen önkéntes sem. Be kellett látnom, ha én nem állok neki, akkor nem lesz semmi. A Stahl magazin (hozzám) későn érkező karácsonyi számában találtam ezt a receptet, leginkább a Váncza könyv mágnás diósára emlékeztetett, csak sokkal nagyvonalúbban bánt a tojásokkal. Egy rövid rovancs a kamrában, és már hozzá is láttam. Azt hiszem, kevésbé kiélezett helyzetben elfeleztem volna a mennyiségeket, de így legalább csütörtökig volt sütemény, gyakorlatilag változatlan minőségben.

Diós habos lepény (a nagy gáztepsibe elég mennyiség):



Megdarálunk 28 dkg diót. 8 tojást szétválasztunk, és a fehérjéket habbá verjük kevés sóval. Fokozatosan adunk hozzá 38 dkg kristálycukrot, tovább verjük, míg fényes nem lesz. Félretesszük. 24 dkg vajat kikeverünk 20 dkg porcukorral és 1 csipet sóval. Egyenként   hozzáadunk 8 tojássárgát, végül belekeverünk 42 dkg lisztet. A nagy tepsit kibéleljük sütőpapírral, és belesímítjuk a tésztát. 175 fokos sütőben 12 percig sütjük. A kisütött tésztát kicsit hűlni hagyjuk. A tojáshabba óvatosan beleforgatjuk a darált diót. A tésztát alaposan megkenjük baracklekvárral és  a diós habot a tetejére símítjuk. Kb. 30 percig sütjük míg a diós réteg kicsit megszilárdul. Melegen hosszú keskeny csíkokra vágjuk.

A tyúkok idén télen úgy tojtak, mint veszedelem. Míg máskor ebben az időszakban úgy kell könyörögni, hogy jusson tíz tojás két-három hetente, most minden hétvégén menetrendszerűen érkezett húsz darab.

2013. március 8., péntek

Csirkepaprikás halászlé módjára főzve


Új kedvencem van. Ez főleg azért figyelemre méltó, mert ez egy tévéműsor. Ezt a státuszt eddig maximum sorozatok nyerték el. (Egészen konkrétan a Vészhelyzet és a Doktor House, slussz-passz.) Ez a műsor pedig a Gasztroangyal, ami, ha jól tudom, legalább másfél éve megy a közszolgálati csatornákon. Érzékeltem én, hogy létezik, kicsit tudatosabban akkor, mikor Fáy Miklós a róla írt kritikájában oda jutott, hogy nem tud rajta fogást találni. Nézni kb. egy hónapja kezdtem úgy hogy véletlenül konkrétan láttam egy adást, és előtte ragadtam. Nem akarom hosszan elemezni, aki nézi tudja: mindennapjaink, egy kicsit megemelve, de mégis természetesen. És csupa olyan recept, amit az ember azonnal meg akar főzni. Lehetőleg egy piros mázas cserépedényben. Ez az étel annyira egyszerű volt, hogy látni akartam, mi sül ki belőle. Azután, amikor föltettem, egyszer csak meghallottam anyám hangját, amint azt mondja: olyan kövér volt ez tyúk, hogy egyáltalán nem tettem alá zsírt. Mindjárt nagyobb bizalmam is lett hozzá, nem is hiába.

Csirkepaprikás halászlé módjára főzve (2 személyre):



1 fej vöröshagymát apróra vágunk, és 4 csirke felsőcombbal, meg 1 szárított csípős paprikával együtt feltesszük főni. Annyi vizet teszünk alá, hogy éppen ellepje a húst. Sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt főzzük. Ha a hús puha, a forrásban lévő levébe kavarunk 1 teáskanál pirospaprikát, és belereszelünk 1 gerezd fokhagymát1 tojásból és fél pohár langyos vízből a megfelelő mennyiségű (kb. 15 dkg) liszttel galuskatésztát kavarunk, és a forrásban lévő ételbe nagyobb galuskákat szaggatunk. Kevésbé legyen piros, mint a hagyományos pörkölt, és a galuska beszaggatása előtt lehet egy picit sós, mert a galuska fölveszi.

Kifejezetten élveztem a galuska deszkáról való szaggatását, otthon mindig így csináltuk. (Deszkát a vízbe márt, rátesz egy nagy kanál galuskatésztát, késsel leválaszt egy csíkot, és a lébe vagdossa. Go to ten.)