Húsvét alkalmából egy bibliai jelenet, Giacomo Favretto festménye. Névrokonom a tizenkilencedik század szerint egy kicsit kacérabb volt, mint az eredeti.
A hónap könvyeknek látszó tárgyakkal kezdődött. Azóta a rukkolán meglelték valódi gazdáikat (Dániel Anna: Toll és trónus, A. E. Vogt: A nulla-A világa, Emily Giffin: Something Blue)
Rory Clements: A bosszúálló (Nagyon felívelt a történelmi krimik írása és olvasása, de igazi konfliktusok, és igazi szereplők nélkül nem egyszerű. Matthew Shardlake-et sírnám vissza, de nagyon.)
Jerrold M. Packard: Victorias's Daughters (Hát ezt imádtam. Viktória királynőnek öt lánya volt, mindegyik a maga módján az anyja kreatúrája. Férjhez mentek az anyjuk akarata szerint, aki azért odafigyelt, hogy legyen vonzódás is a felek között. Gyerekeket szültek, nyolcat, hatot, ki mennnyit, csak egy maradt gyermektelen. Mindegyik ki tudott az élettől egy kis boldogságot csikarni, de mindnek voltak nagy bánatai is, betegségek, gyerekek elvesztése. Szép történetek.)
John Scalzi: Szellemhadtest (Folytatása egy másik regénynek, de ebben nem is jelenik meg az előző főhőse. Egy klón útját követjük, aki önmaga is tud lenni, és képes ennek megfelelő döntéseket hozni.)
Jean Webster: Nyakigláb apó / Kedves Ellenségem! (Egynapos kórházi tündökléemhez hívtam segítségül ezt a két könyvet. Minden szempontból jól jött, mert ismerős, egy-két oldalas egységekben lehet követni, de mindenek felett derűs, még akkor is, ha szörnyű dolgokról szól. Ennek a nagy része igaz is volt az írónőre, aki talán így írta ki magából a traumáit.)
Ray Bradbury: 451 fok Fahrenheit (A filmet biztosan láttam, és meg voltam győződve arról, hogy a könyvet is olvastam, de talán mégse. Mindenesetre megdöbbentő volt olvasni az ötven évnél régebben írt leírásokat, amelyekben hátborzongatóan ráismertem a mára.)
David Mitchell: Felhőatlasz (A hónap csalódása, számomra se füle se farka egyveleg, amely egyszerűen különböző műfajú kisregények összevissza keverésének tűnik. Luisa Rey története nekem megért volna egy önálló könyvet. Semmi extra, újságírás, új ismeretségek, ipari titkok, csak legyen minden nagyon konvencionális, én azzal megelégszem.)
Stephen King: 11/22/63 (II. rész) (A könyv első felét már ősszel magamhoz vettem, akkor várakozó állásponton. A második fele egyértelmű csalódás. Többet érdemelt volna a Kennedy gyilkosság, még maga Oswald is, nem ezt a több soron nyálas történetet bosszúval és minden más egyébbel. Ráadásul ezer oldalon.)
Az biztos, hogy betegen az olvasás sem olyan, mint máskor.
David Mitchell: Felhőatlasz (A hónap csalódása, számomra se füle se farka egyveleg, amely egyszerűen különböző műfajú kisregények összevissza keverésének tűnik. Luisa Rey története nekem megért volna egy önálló könyvet. Semmi extra, újságírás, új ismeretségek, ipari titkok, csak legyen minden nagyon konvencionális, én azzal megelégszem.)
Stephen King: 11/22/63 (II. rész) (A könyv első felét már ősszel magamhoz vettem, akkor várakozó állásponton. A második fele egyértelmű csalódás. Többet érdemelt volna a Kennedy gyilkosság, még maga Oswald is, nem ezt a több soron nyálas történetet bosszúval és minden más egyébbel. Ráadásul ezer oldalon.)
Az biztos, hogy betegen az olvasás sem olyan, mint máskor.
Jobbulást neked:-))))
VálaszTörlés