2013. június 29., szombat

Könyvek 2013. június


Edward Hopper: Office in a Small City

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása (Az íróval próbálkoztam régebben is, nem jött be. Ez a könyv nem sci-fi, sőt talán nem is regény, talán inkább egy filozófiai traktátus a hitről és a vallásról. Timothy Archer, aki egy amerikai egyház püspöke, fölfedezi, hogy Krisztus tanait már születése előtt kétszáz évvel hirdette egy zsidó szekta, akik a sivatagi barlangokban éltek. A megtalált kéziratokon  hallucinogén gombák maradványai találhatóak. Innen már csak egy ugrás a kérdés: lehet, hogy Isten ezekben a gombákban öltött testet? Timothy Archer elutazik Izraelbe, és egy megbízhatatlan bérelt autóval, kevés vízzel, rossz térképpel elindul a sivatagban a barlangokhoz. Halála a semmi közepén többféle választ is adhat a kérdésre, de a választ kereső narrátor, a püspök menye, aki rövid időn belül elvesztette a férjét, az apósát, és a legjobb barátnőjét, miután sorban mindegyikben csalódott, egyiket sem tudja elfogadni. Én sem.)

Henning Mankell: The Return of the Dancing Master (Úgy tűnik Mankell el-elhagyja kedvenc teremtményét Wallander felügyelőt. Most egy Linda Wallander-történet egyik mellékalakja lép elő főszereplővé. A történet a múltba nyúlik vissza, de igazából engem hidegen hagyott.)

Mary Bedell Smith: Erzsébet, a királynő (A könyv a tavalyi gyémántjubíleumra jelent meg angolul, és viszonylag fogyasztható fordítás készült előle, bár nem értem, hogy nem tünt fel a lektornak, már ha volt egyáltalán, hogy a fordítónak gondjai vannak az alany és az állítmány egyeztetésével, főleg akkor, ha valamilyen gyüjtőfogalom tölti be az alany szerepét. Egyébként élveztem a könyvet, mint minden ilyen életrajzot. Gyorsan levettem a polcról két eddig nem olvasott darabot.)

Gyles Brandreth: Károly és Kamilla
Ingrid Seward: A királynő és Diana

Neil Gaiman: Óceán az út végén (Vadíúj regény, minden nyelven egy napon jelent meg a világon. Vékonyka könyv, egy nap alatt kivégezhető. Minden motívum benne van, amit eddig Gaimannál megismertem, de hiányzik belőle a Sosehol meseszerűsége, az Amerikai istenek kirobbanó ereje és az Anansi-fiúk pszichológiai hitelessége. Bájos, mondhatnám, ha ez éppen nem jelentene semmit.)

Bakó Ágnes: Arcok a belga tükörben (Bármi legyen is a pszichológiai hitelesség, ebből a könyvből hiányzik.)

Scott Turow. Ártatlan (Tavaly júliusban olvastam a könyv előzményét, amelyet már ismertem az olvasás előtt, mert film is készült belőle, Harrison Forddal. Az első rész megoldása (Ki tette?) csak két szereplő számára volt nyilvánvaló. A filmben ezt meg is beszélték, a könyvben nem, hanem éltek tovább, úgy téve, mint... Hogy ez nem volt jó döntés, az a folytatás első oldalain kiderült, és a kétszázadik oldalon a megoldás is tisztán állt előttem. Ezzel együtt jó volt végigolvasni z ötszázadik oldalig. A kedvenc karakterem még mindig Sandy Stern, a védőügyvéd. Kire is emlékeztet? )

Engel Edit: Bécsi tolmács (E. beszélt rám két könyvet, az egyiket el is olvastam, ezt. Magamtól sosem választanék ilyen kvázi-emlékiratot, és ezt minden negatívuma ellenére élveztem is. A hat nyelven beszélő hatósági tolmács úgy dicsekszik, hogy egyre csak panaszkodik, de az élőbeszéd fordulatait megtartva jókat mesél rról a Bécsről, amelyet sosem fogok megismerni. Nem is akarok.)

Egy hónapig nem írtam, ilyen még nem volt a blog fennállása óta. Az ihlet is hiányzott, de az idő is, meg  a valóság jobban lekötött. Ideje szabadságra menni, végre.