Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I`m Home

Ismét egy könyv, amelyből megtudhatjuk (ha eddig még nem jöttünk volna rá), hogy a család az, amely a  tagjaiban a féltékenység és diszfunkcionalitás érzését felébreszti és megajándékozza őket azzal az élménnyel, hogy a szeretet zsákutca. Elbusék mindezt bemutatják ebben a könyvben. Mentségükre szóljon, hogy a helyzet nem teljesen reménytelen. Vagyis próbálkozhatunk még, hátha egyszer sikerül elérni a másik embert. A gond csak az, hogy mindennek a vége halál.

Jól bemutattam ezt a könyvet, pedig nem rossz olvasmány. Egy tizennégy éves lány meséli el élete válságos két hónapját. A legnagyobb erénye a könyvnek, hogy tényleg olyan, mintha egy kamaszlány szájából hallanánk mindent. Korlátozott szókincs, rövid mondatok, rövid fejezetek. Jól érzékelteti az időt, amely a félig gyerek tudatában végtelen lassúsággal vánszorog. June úgy érzi, hogy Finn bácsikája örökké vele volt. Csak a könyv végén tudjuk meg, hogy a lány fele életében nem is ismerte őt. Toby idősnek tűnik, pedig harminc éves, a szülők pedig emberemlékezet óta állandóan csak dolgoznak. A szivélyes, de szűkszavú kommunikáció mögött mindenki dédelget valami sérelmet. Az anya zokon vette, hogy a testvére a saját útját kezdte járni. Őt okolja azért, hogy saját művészi ambiciói sikertelenek voltak, mig az öccse hires festő lett. Az apa megadással viseli annak a terhét, hogy a feleség mellette kénytelen dolgozni a könyvelőirodában, de igazából sértve érzi magát. Greta, az idősebbik lány szenved a féltékenységtől, amelyet June és a keresztapja kapcsolata ébreszt benne, és ezt az érzést ki máson bosszulhatná meg, mint magán June-on. June abban az álomvilagban él, amelyet Finn szőtt köré, amiből kizárja az összes iskolatársat, Gretat és a szülőket is. Amit June valoságnak hisz,  az igazságnak csak a töredéke. Finn valóban kivételesen tehetséges, de elvágta a szálakat a művészvilággal, hogy a szerelmével töltse az időt, amely rövidre szabott. Mindketten AIDS-ben haldokolnak, és csak a véletlen műve, hogy Finn megy el előbb, és Tobynak új támaszt kell találnia. A könyv itt egy kicsit zsufolttá válik, mert az 1987-ben élő család AIDS-szel szembeni összes előitéletét és gyanakvását meg kell ismernunk, majd Finn és Toby szerelmi törtenete is kiderül lassan. Nem tudja senki, ki volt az, aki megfertőzte AIDS-szel a másikat. Az anya ezt a terhet Toby vállára helyezi, aki végül June-nak adja tovább, egy másik regényre elegendő problémát okozva a lánynak, de itt a könyv véget ér.

Az utolsó oldalakon June beszámol röviden arról, mi törtent vele az elmult időben, amely talán nem több, mint a nyári szünet, amelynek a végén Greta egyetemre megy. A legfontosabb az, hogy June leveti a Finn által inspirált eklektikus ruhákat, és mint mindenki, sportcipőt és farmert kezd hordani. Ez lenne a megoldás?  Legyünk olyanok, mint mindenki, és akkor nem lesznek problémáink? Hát ezt még June sem gondolja komolyan.

A szerző kedvenc könyve lehet a Dorian Gray arckepe, mert a törtenetben kulcsszerepet jatszik Finn utolsó festménye, amelyet Gretaról es June-ról festett. A helyi bank szefjeben tartott festmenyre titokzatos modon ujabb es ujabb reszletek kerulnek fel. A magyarazat egyszeru, csak jol oda kell figyelni arra, hogy ki milyen titkokat dedelget a legjobban.

Ez a bejegyzes eredetileg egy ekezetes betuket nelkulozo szamitogepen keszult.