Szombat estétől csütörtök délutánig tart a történet. Ez a pár nap elég ahhoz, hogy a főhős, Peter Harris világa fenekestől felforduljon. Peter negyvennégy éves, közepesen sikeres galériatulajdonos New Yorkban, szép loftlakása van a Mercer streeten. A házassága épp annyira hűlt ki, hogy legyen benne valamennyi szex és valamennyi barátság, húszéves lánya pedig csak egy leheletnyivel okoz több problémát a szükségesnél. Vasárnap délután megjelenik Mizzy, Rebecca tizennyolc évvel fiatalabb öccse, akinek drogos múltja van, és semmiféle terve sincs a jövőre. A lakásban járó-kelő, zuhanyozó, alvó Mizzy olyan, mintha Rebecca lenne húsz évvel ezelőtt, keveredve Matthew-val, Peter AIDS-ben fiatalon meghalt bátyjával. Amikor Peter fültanúja lesz annak, hogy a fiú beenged a lakásba egy drogdealert, különös cinkosság alakul ki kettőjük között. Mizzy anyakorú nővérei fojtó támogatásától akar megszabadulni, de Peter úgy érzi, hogy fiatal sógora hozza el számára az újrakezdést. Csütörtök reggelre kiderül, hogy Peter csak eszköz volt Mizzy számára, de egyetlen csók az egyik gazdag ügyfél tengerparti kertjében Peter számára a megváltásnak tűnik. Kész lenne Mizzyvel bárhová elindulni, de egy Starbucksban zajló (túl erős légkondi, túl híg kávé, közömbös vendégek) búcsúbeszélgetés helyre teszi a dolgokat: Mizzy elmegy, Peter marad ahol van.
A történet hétköznapi párbeszédekben halad előre. Peter bizonytalansága azokban a műalkotásokban is kifejeződik, amelyeket kiállít és árul a galériában. Éjszakai sétája Manhattan déli felén megmutatja, hogy a lányával nem fog rendeződni a kapcsolata. A szerelem (mi más) nem tud nem megszületni az élet alkonyata előtti pillanatokban, amikor még úgy tűnik, nem lesz azonnal sötét. Minden a beteljesülés felé mutat egy törékeny pillanatig, de a jelek végig az ellenkezőjét mutatják. A baljós jelek mind irodalmi utalások. Felbukkan Isabel Archer (Egy hölgy arcképe), Buck Mulligan és Leopold Bloom (Ulysses) neve Peter gondolataiban. Mizzy A varázshegyet olvassa, és Peter végül Aschenbachhal azonosítja önmagát (Halál Velencében). A könyv első lapjain egy döglött ló akasztja meg a forgalmat a Nyolcadik sugárúton, az utolsó mondat pedig arra utal, hogy Peter még betetézi a rombolást azzal, hogy mindent elmesél Rebeccának, aki addigra maga is sejti, hogy mindennek vége.
A többi néma csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése