2013. október 30., szerda

Könyvek 2013. október






















Most nézzünk inkább befelé by Edward Hopper.

Jeff Lindsay: Dupla Dexter / Dexter és a végső vágás (Ha jól emlékszem, júliusban léptem be a Dexter-univerzumba, és mostanra teljesen naprakész lettem a magyar és a külföldi kiadásokkal is, hála az Agave kiadónak. Az elolvasott hét kötetből jól kirajzolódik az az út, amit Dexter bejárt, a különlegestől az általános felé haladva. Valamikor, a Hannibal-történetekben hamisnak éreztem, hogy  a szeretet el tudja fogadni még a  minden emberitől elrugaszkodott tetteket is. Most sem hiszem el, hogy a befogadás illúziója elgondolkodásra késztethet valakit, aki semmilyen tabut nem tisztel. Viszont Dexternek van humora, és mindenre egy bizonyos távolságból néz, saját magára is. Azt hiszem, ezért élveztem annyira az összes könyvet.)

Lawrence Block. A Walk among the Tombstones (Itt viszont nem teljesít jól az Agave. Az idei évben nem adtak ki új Matthew Scudder-történetet, arra hivatkozva, hogy éppen ebből, a sorozat következő darabjából jövőre film készül, Liam Neeson főszereplésével. Nem fogom megvárni, úgy döntöttem, inkább megrendeltem az amazonról. Nagyon jó történet, két megszállott darabolóról, akik egyéb perverzióknak is hódolnak. Minden helyszín tapintható, minden karakter jól körüljárható, elsősorban Scudder, aki valami olyan  sztoicizmussal viszonyul az élethez, és a bűnügyekhez, ami nagyon közel áll hozzám.)

Steven Saylor: Próféciák köde (Azért ez következett a Roma Sub Rosa sorozatból, mert ez volt meg e-könyv formájában. Egyfajta összegzésnek látszik ez a rész a sorozat vége felé. Felvonulnak benne a leghíresebb rómaiak feleségei és leányai, és sok szereplpő ismerős, pedig még csak ez a harmadik Saylor-könyv, amit olvastam.)

Lori Nelson Spielman: Álomlista (Friss amerikai és magyar kiadás. Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy valaki, talán egy szerkesztő meg akarta ismételni a P.S. I Love You sikerét. Az ötlethez talált egy jó tollú kezdő írót, aki boldogan fogadta el a siker rá eső részét, miközben tényleg jó munkát végzett a háttér és a hiányzó részek kitöltésében. Nagyon is tetszett a könyv, de tényleg úgy érzem, hogy valaki először körvonalazta az egészet, és az aprómunkát más csinálta. Csupa szívmelengető dolog van a könyvben. Egy anya, aki igazán boldognak akarja látni a lányát, rávezeti egy titokra halála után, vagy többre, ahogy vesszük. Egy lány, aki nagyon sikeresen hazudik önmagának harmincvalahány éves koráig, nem ritkaság. Egy titokzatos pasi, aki némi Deus ex machina segítségével végül a hősnő karjaiban landol. Ezenkívül találunk még itt leányanyákat, Dawn-kóros testvért, kábítószerélvező gondatlan anyát, üresfejű karrierista pasit, álságos barátnőket olyan mennyiségben, hogy tökéletesen kimerítik a "száz klisé végül kiad valamiféle minőséget" feltételt. Persze csak gonoszkodom, mert igazából nagyon élveztem, még sírdogáltam is néha.)

Lawrence Sutin: Isteni inváziók (Nem jutottam közel az eddig olvasott egyetlen könyvén keresztül Philip K. Dickhez. Ezért úgy döntöttem, elolvasom az életrajzát. Sajnos, ettől sem lettem okosabb. Megint Merelnek lett igaza, aki a keményebb könvyeknél általában megkérdezi, mit szívott az írója. Dick bőven túlteljesített minden elvárást ezen a területen, meg is lett az eredménye. Kivételesen termékeny volt, kivételesen pesszimista víziókat rajzolt fel könyvről könyvre, ahol a valóság mibenléte mindig kérdéses. Ebben legalább eltalálta az egyik alapkérdést, amire úgyis hiába keressük a választ. Azért gyúrok még legalább egy könyvére, az  Ember a fellegvárban címűre.)

Sam Baker: The Stepmothers' Support Group (Valamit angolul akartam, ezért a nem olvasott könyvek közül szinte találomra vettem ki ezt. Utólag megnéztem az amazonon, színötös az értékelése. Nyilván olyan húrt pendített meg, ami sokak számra rezonáló, a mostohaanya-mostohagyerek kérdést. Az összes szereplő érintett ebben valamilyen módon. Független harmincas lány beleszeret egy háromgyerekes özvegybe. Egy fiatal stand up comedian közel kerül egy hároméves kislány elvált apjához. A sikeres üzletasszony úgy gondolja, ha a barátja tíz éves kislányával jó lesz a viszonya, akkor a kapcsolat is működni fog. Egy főállású anya minden erejét új és régi családja összetartásába öli, míg végül rájön, hogy nem érdemes. Az egyedülálló anya a végsőkig ragaszkodik  a helyzetéhez, hogy megkímélje a lányát valamitől, amit az boldogan elfogadna. Mindez jól megírva és leöntve egy olyan női szolidaritás szósszal, ami nekem nagyon nem jön be. Ebben nem vagyok valami korszerű, hiszen Bridget Jones óta tudjuk, hogy a modern városi család a barátokból áll. Én nem osztom ezt a nézetet, és amikor egy tanítvány bizalmasan elmondta nekem, hogy ő annyira szereti az anyukáját, pedig tudja, hogy a barátait kellene fontosabbnak tartania, elég határozottan azt mondtam neki, hogy ezt most sürgősen felejtse el. Nem hiszem, hogy használt. A könyv viszont szórakoztató, a multi-happy endinggel együtt, vagy éppen annak ellenére.)

Ennek a könyvnek a hátuljára sikerült rátenni a legbénább szerzőfotót ever. A hosszú vörös hajzuhatag és a fekete mintás ruha, na meg a hülye testtartás egyértelműen azt a látszatot kelti, hogy a könyvet olyan valaki írta, akinek mindkét karja hiányzik. Szép teljesítmény.

2013. október 25., péntek

Rizskoch muffin

Ha elkezd korán sötétedni, akkor a hat óra általában a tévé előtt talál. Valami bugyuta műsor bámulásával igyekszem magam átállítani a napi nyüzsgésből valami lazább üzemmódra. Az ideális műsor ilyenkor a Dr House valamelyik századszor látott epizódja vagy a Leggyengébb láncszem. Ha egyik sincs éppen sehol, akkor jöhet valami főzőműsor. Mostanában a Muffinháború megy ilyenkor a TV Paprikán. Nem lehet, hogy magyar a producere ezzel címmel? Általában a felét tudom elviselni a versenyzők állandó picsogásával, de az is igaz, hogy az utóbbi hónapban szinte minden hétvégén muffint sütöttem. Több órát töltöttem az amazonon fantáziadús cupcake-szakácskönyvek után kutatva, de egyik sablonosabb, mint a másik. Végül a saját könyvespolcomon találtam meg a megoldást. Stahl Judit kevés visszahangot kiváltó gyors recepteket tartalmazó sorozatának muffinos kötetében igazán izgalmas dolgok vannak.

Rizskoch muffin (12 darab):





















10 dkg puha vajat kikeverünk 10 dkg cukorral/nyírfacukorral és belekaparjuk 1 vaníliarúd belsejét. A vanília maradékát 1 dl tejbe áztatjuk. Egyenként hozzákeverünk 2 tojást és belereszeljük 1 citrom héját. Egy másik edényben összekeverünk 1 zacskó tejberizs alapot (12,5 dkg), 5 dkg lisztet és 1 teáskanál sütőport. A tejet leszűrjük, és több részletben, a rizses keverékkel felváltva a tojásos masszához keverjük. A papírral kibélelt muffintepsibe kanalazzuk. 175 fokos sütőben kb. 25 percig sütjük. Málnaöntettel tálaljuk, amelyhez fél doboz mélyhűtött málnát felfőzünk fél citrom levével, ízlés szerint adagolt málnaszörppel és cukorral/nyírfacukorral, valamint 1 púpozott teáskanál étkezési keményítővel.

Ráadásul a megadott mennyiségek éppen  megtöltik a 12 kapszlit. Ritkaság a muffinok világában, hogy a receptíró ezt csak így eltalálja.

2013. október 23., szerda

Málnás sajttorta

Van ennek a tortának egy állandó jelzője, mármint New Yorki sajttorta, de ott nem ettem, ki tudja miért. Egyszer ettünk csak sütit New Yorkban, óriási csalódás volt, a csokitortának konkrétan nem volt csokiíze.  Sokkal élénkebb emlékeim vannak a régi NDK-ból (igen). Most a Mozsár kávézó sajttortája adta az ihletet, természetesen a málnás feltéttel. Nem kellett a receptet sokat keresni, Chili & Vanilia a blogján, és az első szakácskönyvében is leközölte. Vannak még változatok Sajtkukacnál, és persze Váncsa sem hagyható ki sajttorta ügyben. Én megfeleztem Chili & Vanília receptjét, ez éppen jó volt egy 18 cm átmérőjű kicsi tortaformába. A sajt kiválasztása sem volt kérdés. Mindenki a Philadelphiát ajánlja, de az nekem olyan kenőcsösnek érződik, mintha lenne benne ömlesztősó is. Kencének inkább a sokkal jobb mutációit használom, van az #ldiban, a L#dlben, még a Tecsóban is, natúr sajtkrém néven, a tortába is tökéletes volt. A málnás feltét készítését én gondoltam ki, és pont ilyen lucskosnak képzeltem, mint amilyen lett.

Málnás sajttorta (8 kis szelet):




















12,5 dkg zabkekszet aprítógéppel megdarálunk, és összekeverjük 6 dkg olvasztott vajjal. Egy kivajazott, sütőpapírral kibélelt 18 cm-es kinyitható tortaforma aljába tapicskoljuk. 35 dkg natúr sajtkrémet összekeverünk 0,5 dl sűrű tejföllel, 8 dkg porcukorral/nyírfacukorral, fél citrom héjával és levével, 0,5 dl tejszínnel, 1 egész tojással és 2 sárgával és 1 púpozott kávéskanál étkezési keményítővel. Ezt a masszát a kekszes alapra kanalazzuk. A sütőforma alját vastagon alufóliába csavarjuk, és egy nagyobb tepsibe állítjuk. Körbeöntjük forró vízzel, úgy, hogy a víz a forma feléig érjen, és 180 fokos sütőben 45 percig sütjük. Ha az idő letelt, a sütőt lekapcsoljuk, és a tortát a sütőben hagyjuk kihűlni, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap a torta tetejét kirakjuk málnával. Kb.1 dl málnaszörpöt kicsit felhígítunk, és 2 teáskanál étkezési keményítővel kevergetve forrásig melegítjük. A tortára öntjük. Lehűtjük. Egy nagyobb piteformában célszerű tálalni, mert az öntet nagy része lefolyik a torta oldalán.

Csak az a kár, hogy Merel ebből nem ehet, mert ezt a tejterméket még nem gyártják laktózmentes kivitelben. Sajnos.

2013. október 21., hétfő

Spenótos pite

Háromszor elkészítettem már ezt a pitét augusztus vége óta, amikor Maastrichtban, a de Zwaan kávézóban, a főtér sarkán ezt ebédeltem. Az igen szűk étlapról mindketten a diétáink alapján választottunk. Pár hónapja még elég sok pénzt tettem volna fel arra, hogy én kérem a hamburgert, Merel pedig a sajtos pitét salátával, de most éppen fordítva történt. Én nem bántam meg, az biztos.

Spenótos pite (4 darab):





















Tésztája a gyümölcsös pite tésztája, kellemesen semleges. 15 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 csipet só, 1 tojássárga, 2 evőkanál hideg víz. Egy órát áll becsomagolva a hűtőben. Kinyújtás után 4 megfelelő méretű kört vágunk ki belőle, a maradékot lefagyasztjuk. Kibéleljük a piteformákat, megtöltjük a töltelékkel (25 dkg túró, 2 tojássárga, 2 teáskanál gríz, só, bors, szerecsendió, 1 gerezd reszelt fokhagyma, 25 dkg spenót finomra vágva), mindegyik pite tetejére egy szelet kecskesajtot teszünk, de ez el is maradhat. 200 fokos sütőben addig sütjük, míg a tésztaszélek enyhe színt kapnak. Pár perc pihentetés után tálaljuk, de hidegen is finom.

Azért ehhez az is kellett, hogy a maastrichti kirándulás másnapján a Dille & Kamillében vegyek hat egyszemélyes, kivehető aljú piteformát.

Na, ez most még idekivánkozott:



2013. október 19., szombat

Egy újabb levesvariáció

Pret a Manger stílusban: olívaolaj, vöröshagyma, fokhagyma, répa, zeller, zellerzöld, csípős zöldpaprika, gomba, krumpli, kelkáposzta, petrezselyemzöld, tejszín, só, bors, zsálya, babérlevél, majoránna.




















Finom.

2013. október 17., csütörtök

Fűszeres rakott padlizsán

Egyáltalán nem esik nehezemre a diéta betartása, de ha rátalálok egy fűszeres ételre, amelynek minden falatjában van valami meglepetés, annak nagyon örülök. Ez a recept a Stahl magazin őszi számából származik. Azt hiszem, esélyes a többszöri visszatérésre.

Fűszeres rakott padlizsán (3 adag*) 





















1 nagyobb padlizsánt 1 cm-es szeletekre vágunk, és 2 evőkanál olívaolajban pirosra sütünk. Közben sózzuk, borsozzuk. Felszeletelünk 1 póréhagymát és kevés sóval olívaolajon megpároljuk.  Leöblítünk 1 kisebb doboz lencsekonzervet és a hagymával összekeverjük. 1 kis pohár tejfölt elkeverünk ugyanannyi kaukázusi kefírrel, belereszelünk 3 gerezd fokhagymát. Ízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel és oreganóval. Egy kisebb cseréptálat kiolajozunk. belerakunk egy sor padlizsánt, rá a hagymás lencse egy részét. Erre kanalazunk az öntetetből, és morzsolunk rá kecskesajtot. Az én tálamba három réteg padlizsán fért, közte két réteg tejfölös-sajtos lencse. A tetejére kentem a maradék tejfölt, rámorzsoltam a maradék sajtot. 175 fokos sütőben 3 percig sütöttem

* Nyilván, amit diétásan főzök, azt beosztom magamnak.Ez az adag nekem két és fél ebéd némi bulgurral, vagy kuszkusszal, plusz egy lefagyasztott bőséges adag magában.

2013. október 8., kedd

Ez azért mégis egy gasztroblog lenne, vagy mi

Főzés van azért, legalább minden másnap, csak az íráshoz nem jön az ihlet.




















Spenótos túróval töltött óriás kagylótészta paprikás mártással





















Gombás tészta fehérborral és balzsamecettel





















Bruschetta





















Kéksajtos-diós sütőtök





















Kávés cupcake csokitöltelékkel





















Ez pedig a cica.