2014. február 27., csütörtök

Nehéz napom volt

Most megyek tévét nézni.



















Körtés pite a Choco Hands-től és házi tepertőkrém (darált tepertő, só, bors, vöröshagymakrém, mustár).

2014. február 25., kedd

Zöldségragu harmadszor

Nem voltam rest, és ehhez a raguhoz minden ízesítő hozzávalót lelkiismeretesen beszereztem. Mikor már minden a kosaramban volt, egy takaros zacskóban megtaláltam a kész édes-csípős szószt is. Azt is megvettem, de majd csak legközelebb használom fel.

Édes-csípős kínai zödségragu (2 személyre):




















1 csomag zöldhagymát karikára vágunk, és 2 evőkanál olívaolajban megfuttatunk. Hozzáadunk 2 karikára vágott répát, többféle feldarabolt édes és csípős zöldpaprikát, és kockára vágott ananász(konzerve)t. Ízesítjük 1 evőkanál paradicsompürével, édes szójaszósszal, borecettel, édes csiliszósszal és felengedjük natúr ananászlével. Pár percig pároljuk, majd adunk hozzá mélyhűtött zöldborsót és zöld színű zöldbabot. Addig pároljuk még, amíg ezek megpuhulnak. Tálaláskor kaphat még pár csípőspaprika karikát.

Rizzsel, mi mással.

2014. február 23., vasárnap

Zöldségragu másodszor (béta)

Ezt az ételt egyszer megfőztem csicsókával, és egyszer krumplival. Első alkalommal az volt a kifogásom, hogy a csicsóka íze nem jött be nekem. Túlságosan földes, túlságosan éles. Másodszor a ropogós és szottyos részek aránya nem volt egyensúlyban. Hátha másnak jobban bejön. Gyanús volt nagyon, mikor a csicsókás változat kisült. Csak elcsomagoltam ebédre, és másnap három kollégával is megkóstoltatttam, mire én is elég bátor lettem enni belőle.

Csicsóka/krumpli-kelkáposzta gratin (2 személyre):




















1 evőkanál olívaolaj és 1 evőkanál vaj keverékén megpárolunk 1 kis fej apróra vágott vöröshagymát, sózzuk és hozzáadunk 1 gerezd apróra vágott fokhagymát. 3-4 fej csicsókát/krumplit meghámozunk, és uborkagyalun vékonyra szeleteljük. A hagymához adjuk, sózzuk, borsozzuk és ízesítjük kakukkfűvel. Körülbelül 5 percig pároljuk, majd adunk hozzá 1 dl tejszínt és 2 dl zöldséglevest, és még pár percig főzzük, hogy egy kicsit besűrűsödjön. Közben vastag csíkokra vágunk néhány kelkáposztalevelet és sós vízben pár percig blansírozzuk. Lecsöpögtetjük, és a csicsókához/krumplihoz keverjük. Átöntjük az egészet egy kivajazott tűzálló tálba és a következő keveréket öntjük a tetejére: 5 dkg zabpehely, 2 szelet szikkadt kenyér aprítógépben durvára vágva, 5 dkg dió egy zacskóban összetörve, 3 dkg reszelt sajt, 2 dkg olvasztott vaj. 190 fokos sütőben 25-30 percig sütjük.

Hugh-Fearnley Whittingstall receptje a The Guardianból.

2014. február 20., csütörtök

Zöldségragu először

A tavalyi tél a levesek jegyéban telt, most pedig a zöldségraguk vannak terítéken. Többféle zöldséggel, változatos fűszerezéssel. Az articsóka új felfedezés, és remélem, visszatér, nem úgy, mint a csicsóka. (De azt majd egy másik bejegyzésben írom meg.) Az articsóka az #ldiban kapható egyébként, olajban marinálva, a hibátlan gnocchival együtt.

Gombás-articsókás gnocchi (3 személyre):




















Kb. 5 dkg füstölt szalonnát kockára vágunk és száraz serpenyőben kisütünk. A szalonnakockákat kiszedjük, és visszamaradt zsírban megpárolunk 1 kis fej felaprított vöröshagymát, sózzuk. Hozzáadunk még 1 gerezd felaprított fokhagymát is. 30 dkg gombát nagyobb cikkekre vágunk és 5 percig sütjük a hagymás zsíron. Közben sós vizet forralunk és 1 csomag gnocchit (50 dkg) megfőzünk benne.A gombához hozzáadunk 1  üveg lecsöpögtetett articsókát, a kisütött szalonnát. Ízesítjük sóval, borssal, bazsalikommal, és hozzáadunk 1 dl tejszínt. Ha gnocchi kifőtt, szürőkanállal átszedjük a gombás raguba és 180 fokos sütőben 20 percig sütjük.

Az Allerhande receptje.

2014. február 18., kedd

Dina vagyok

Hosszú évekig mellettem ült a tanáriban. Frissen végzettként került hozzánk, és negyven elmúlt, mikor elhagyta a pályát. A két gyerekkel otthon töltött időt leszámítva közelről tudtam követni viharzó magánéletét, két házasságát, két válását. A munkahely volt a legbiztosabb pont az életében. Férjei és barátai nyomában ide-oda költözött, néha olyan távolságokról járt dolgozni, ami neki is, és a munkának is sok volt, majd amikor pályát változtatott, megint költözött. Egy vasárnapi kávézást leszámítva azóta nem találkoztunk. Legutóbb autóból láttam a szomszéd városban, egy férfi oldalán, azután hallottam, hogy még messzebb költözött. Így visszatekintve nem meglepő, hogy a Dina vagyok című film annyira elvarázsolta. A házilag készült felvételt mindenkinek kölcsönadta, aki hajlandó volt megnézni, majd egy gyanútlan férj felvett rá valami mást. Veszteségként élte meg. Egy internetes rendeléskor felfigyeltem arra, hogy a film dvd-n is kapható, és felajánlottam, hogy megrendelem neki. Gondolom, azóta megnézte néhányszor a  norvég lány történetét. Most pedig el is olvashatja Herbjorg Wassmo regényét.

























Elolvastam én is, és talán jobban megértem, mi varázsolta el annyira ebben a történetben. Külsőleg a leengedett loboncos fekete haja hasonlított csak Dinára, de belsőleg bizonyára áhította, vagy át is élte azt a szabadságot, ami Dinát irányította. Olyan trauma biztosan nem volt az életében, mint Dinának, pedig ez a bizonyos szabadság innen származott. Az 1800-as évek első felében Norvégia északi részén a négy-ötéves kislány a mosólúgos üstöt valahogy megbillenti. A lúg útjában az anyja áll, aki szörnyű halált hal, és ettől kezdve Dinának mindegy, úgyis pokolra jut. Nem fél kipróbálni a férfiak számára engedélyezett szenvedélyeket, az italt, a dohányzást. Majd a szexualitást is természetesen éli meg olyan értelemben, hogy ha szüksége van rá, elveszi. Három férfi válik a rabjává, míg sikerül érzelmileg kötődnie valakihez, de ez a féktelenség a szó szoros értelmében pusztító. Megöli vagy öngyilkosságba taszítja azokat, akik Dina útjában vannak. Végül a kör visszaér önmagába és Dina nemcsak az anyja, hanem az egyetlen gyermeke halálának is az okozója lesz.

Ezt a történetet csak úgy lehet elmesélni, mintha valami ótestamentumi átok alatt történne a sok szerencsétlenség. Minden fejezet elején az Ótestamentum könyveiből találunk idézeteket, és az egyetlen könyv, amely Dina kezében megfordul, az anyja bibliája, amelyet mindig az Ószövetségnél nyit ki. A fontosabb szereplők nevei is ezt visszhangozzák. A Dina nem norvég név, hanem Jákob egyetlen lányának neve, akit kivetett magából a törzs, mert nemi erőszak áldozata lett. A könyvbeli Dina is egy olyan tett miatt bűnhődik, amely nem szándékosan történt. Férjét Jacobnak hívják, és bár kapcsolatuk szexuálisan túlfűtött, a nála jóval idősebb férfiban Dina azt az apát keresi, aki anyja halála után eltaszította magától. A fia neve Benjámin, mint Jákob kedvencéé, de ő az apja halála után született, és inkább testvéri, mint anyai érzéseket vált ki Dinából. A zord sarkköri táj és éghajlat már magában elég baljóssá teszi a hátteret, de ehhez járul még egyfajta mágikus realizmus, amelyben Dina az anyjával beszélget, aki aszerint tűnik fel és el, amilyen mértékben Dina indulatai túlcsordulnak. Ugyanúgy az elüszkösödött lábú Jacob is valódi szag és látvány Dina számára, amikor vágyainak enged.

Nem éreztem ezt a történetet magaménak. Nemcsak azért, mert túlzó az érzelmek és ösztönök ábrázolását illetően, hanem inkább valami realizmust kérnék rajta számon. Az adott kor és társadalom olyan leírását, ami megfelel a normáknak, amelyek akkor elfogadottak voltak. Semmilyen indokkal sem nézte volna el Dina viselkedését egy olyan zárt közösség, amelyben ő élt, mert a devianciái a közösség létét veszélyeztették volna. Ezért a könyv példabeszéddé válik, ami nem igazán érintett meg, mert arról szól, milyen az, ha szabadon engedjük az ösztöneinket, és nem tűrjük csendben, hogy így is, úgy is uralkodjanak rajtunk.

A Scolar kiadó friss könyve, élvezetes fordításban.

2014. február 15., szombat

Kelkáposztás babos ragu

A Food52 múlt heti hírlevelében volt a recept, és szinte ugyanakkor találtam meg Rachel Allen egyik szakácskönyvében is. Jóízű, laktató, krumplipürével komoly étel benyomását kelti.

Kelkáposztás babos ragu (4 személyre):























Apróra vágunk 1 fej vöröshagymát és kevés sóval puhára pároljuk. Hozzáadunk 1 gerezd felaprított fokhagymát és 1 répát meg negyed fej zellert kockára vágva. Sózzuk, borsozzuk, ízesítjük kakukkfűvel és babérlevéllel. Kevés vízzel tíz percig pároljuk. Hozzáadunk 2 doboz leöblített borlotti babot és fél liter zöldséglevest (kockából). Még 15 percig főzzük, miközben vastagabb csíkokra vágunk 5-6 kelkáposzta levelet, aminek kivágtuk a vastag ereit. Ezeket is hozzáadjuk a raguhoz, és még 4-5 percig főzzük. Ha szükséges, adunk még hozzá vizet, vagy levest, és megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

Krumplipüré a körete, vagy bármi más, ami az ilyen szaftos ételhez illik.

2014. február 11., kedd

Tonhalkrém

Vannak néha érdekes helyzetek. Miközben valami zöldséges ételt ebédelek a munkahelyi konyhában, egy kolléga kommentálja, hogy milyen szépen leszoktam a húsevésről. Egy harmadik jelenlévő ezt először hallván felkiált: "De akkor mit tudsz enni?" Majd egy kicsit magyarázkodik: "Jó, délben még el tudom képzelni, de reggel és este?" Én meg nagy magabiztosan válaszolok: "Avokádót." Úgy látom itt magamat, mint aki panaszkodik, de tulajdonképpen dicsekedni akar. Nem túl rokonszenves. De aznap történetesen tényleg avokádót reggeliztem pirítóson, sóval, borssal, ahogy Mereltől láttam. És néha tényleg gondolkoznom kell egy kicsit azon, mi legyen reggelire vagy vacsorára, mert a sajtokból is vissza akarok venni, egyáltalán a zsírtartalomból, vagyis a vaj is passzé. Ez a tonhalkrém nem hús, viszont sok fehérje, sok zsír, szóval ezt is csak válogatva. Mint ahogy az avokádót is.

Tonhalkrém (1 személyre):





















1 kis doboz olívaolajban eltett tonhalat lecsöpögtetünk, villával összetörünk. Összekeverjük majonézzel, kevés citromlével. Sózzuk borsozzuk, teszünk bele egy keveset az olajból és még 1 teáskanál kapribogyót.

Azonnal fogyasztható.

2014. február 9., vasárnap

Citromszezon

Januárban a gasztroblogokon megjelenik a Meyer-citrom.A gond ezzel csak az, hogy a zöldségesek nem ismerik, nekik a citrom csak citrom, szezontól függetlenül. Pedig minden évben elolvassuk, hogy ez nem olyan, ez sokkal jobb, aztán vagy szerencsénk lesz, vagy nem. Én nem vagyok nagy citromrajongó, azzal együtt, hogy a hétvégi zöldségbevásárlólista mindig úgy kezdődik: répa, citrom, uborka... Ez a valamibe biztos kell majd típusú bevásárlás, és tényleg el is fogy. Mostanában új zöldségeshez járok, és gyanús volt a citromos kosárban néhány darab. Otthon pár nap alatt színesedtek is egy kicsit, ezért próbát tettem citromos édességekkel. Tényleg nem voltak vadsavanyúak, de hogy valódi Meyer-citromok voltak-e, abban nem lehetek biztos.

Citromos csiga (Kb. 30 kisebb, vagy 15 nagyobb darab):




















Kelt tésztát készítünk a bevált recept szerint. (15 dkg rétesliszt, 15 dkg kelttésztaliszt, 1 teáskanál só, 2 dkg élesztő 2 kockacukorral felfuttatva, 2 tojássárga,  3 dkg porcukor, 7 dkg olvasztott vaj) ha megkelt, téglalap alakúra nyújtjuk, kb 1 cm vastagságúra. Puha vajjal megkenjük (azzal az 5 dekával, ami a 12,5 dkg-os csomagból maradt) és megszórjuk porcukor és citromhéj keverékével (2 citrom reszelt héja és kb. 10 dkg porcukor). Két irányból feltekerjük, és középen kettévágjuk, így kisméretű csigákat kapunk, mikor a két tekercset 3-4 centis darabokra vágjuk. A tekercseket muffinformákba tesszük. Még fél órát kelesztjük és 200 fokon kisütjük. 8-10 dkg porcukrot összekeverünk annyi citromlével, hogy sűrű masszát kapjunk, és a sütőből kivett csigákra csorgatjuk egy kilyukasztott zacskó, vagy szószadagoló segítségével.

Nevetségesen egyszerű édesség a lemon posset, amit Rachel Allen Easy Meals című könyvében találtam.

Lemon posset (2 adag):





















2 dl habtejszínt összekeverünk 7,5 dkg cukorral. Melegítjük, míg a cukor feloldódik, és lassú tűzön 5 percig főzzük. Levesszük a tűzről, és belekeverjük több részletben 0,5-1 citrom levét ízlés szerint. Két kis formába szétosztjuk és egy éjszakát hűtőben állni hagyjuk.

A cukormentes háztartási keksz jól kiegészítette.

2014. február 4., kedd

Juhtúrós kalács

A formázást láttam meg Piszkénél. Nála nyilván valami édes töltelék lehetett a kalácsban, de én rögtön sósan képzeltem el. Járt a fejemben egy ideje a juhtúróval/kéksajttal/fetával töltött kelt tészta. Sütöttem is már ilyet, de annak a formázásával nem voltam elégedett, csigát sem akartam, mert mindkettőnél inkább az egész tepsi tészta látványa fontos, a töltelék kifolyhat, én meg olyat akartam, ami önállóan is megáll, és minden irányból szép.

Juhtúrós briósok (7 darab):




















Kb. 1,5 dkg élesztőt 1,5 dl tejben, 2 kockacukorral felfuttatunk. Összegyúrjuk 10 dkg kenyérliszttel és 10 dkg rétesliszttel, 1 teáskanál sóval, 1 tojássárgával és belegyúrunk 5 dkg olvasztott vajat. Egy órát kelni hagyjuk, közben a maradék vajjal kikenünk hét kis ramekint vagy szufléformát (ennyi a készlet). Összekeverünk 1 doboz Philadelphia mutációt 10 dkg juhtúróval, 1 gerezd reszelt fokhagymával, sóval borssal, Ha a tészta megkelt, átgyúrjuk és lisztezett deszkán kb. 45 x 20 cm-es téglalappá nyújtunk. Ezt a lapot a keskeny oldalával párhuzamosan 7 csíkra vágjuk. A töltelék megfelelő hányadát (szemre elég osztani) a tésztacsík közepére kenjük, majd a tészta egyik oldalát ráhajtjuk, és feltekerjük úgy, hogy a hajtás belül legyen. Így nem fog kifolyni a töltelék.




















Az így kapott kis brióst a kivajazott formába tesszük, és ugyanígy járunk el a többi tésztával és töltelékkel is. Letakarva 30 percet kelesztjük, közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A briósokat enyhén felvert tojásfehérjével megkenjük, megszórjuk valamilyen maggal, vagy magkeverékkel és pirosra sütjük.




















Tényleg megáll a lábán, és minden oldalról szép.


2014. február 2., vasárnap

Könyvek 2014. január

















Edward Hopper: Szünet (Intermission)

Steven Saylor: A holtak méltósága (Sokan szeretik ezt a könyvet máris, pedig viszonylag friss megjelenés. Nekem annyira nem tetszett, főleg a főszereplő. Az  O.Henry nevű íróról mindenkinek A háromkirályok ajándéka című novella jut az eszébe. Nemigen tudok az íróról semmit, és zavart, hogy emiatt nem tudom a tényeket és a fikciót különválasztani. Nem igazán azonosultam a korszakkal, azzal az időszakkal, amikor Amerika éppen elkezdett nagy ország lenni, amikor a rabszolgák már szabadok, de minden velük kapcsolatos vélemény és ellenvélemény a rabszolgatartást idézi. Ami ezen felül van, gyilkosság, nyomozás, nem kötött le, a két elvarázsolt figura, akik időről-időre felbukkannak, mint valami leitmotiv, inkább idegesítő volt. Talán túl sokat vártam, a Róma-regények hangulatát, talán.)

Charles Warren Adams: The Notting Hill Mystery (Állítólag az első krimi, Edgar Allan Poe nyomán, valamikor a tizenkilencedik századból. A London Library adta ki., állítólag hasonmás kiadásban. Tulajdonképpen dokumentumok, jegyzőkönyvek, tanúvallomások sorozata egy kettős gyilkosságról. Érdekes, de annyira nem.)

Elizabeth Wilson: Jacqueline du Pré (Életrajz, írtam róla.)

Rory Clements: Herceg (Az Agave már négy sorozatot mozgat, amelyek a Tudor korban játszódnak. Ezek közül Matthew Shardlake  története az, ami kiemelkedő. Nem véletlen, hogy azoknak a történeteknek minden jelentős karakterére emlékszem, a másik hármat meg rendesen keverem egymással. Ebben a szériában William Shakespeare testvéröccse keveredik bajba, most még súlyos családi tragédia is éri, a történet meg nem igazán érdekes.)

Lawrence Block: The Night and the Music (Block Matthew Scudder-novelláit tartalmazza a könyv. Van köztük ötven, és van tízoldalas. Olyan is van, amiből később kibővítve teljes regény lett. Élveztem, szinte minden sorát.)

Steven Saylor: A hét csoda (Az előző csalódás után próbálkoztam egy másik, viszonylag friss Saylor-könyvvel, de ennek a története időrendben első a Rómában játszódó, Gordianust szerepeltető könyvek sorában). Nem is egy történet, hanem hét. Mindegyik az ókori hét csoda egyikét mutatja be, egy rejtély kiséretében, amit az ifjú Gordianus old meg. A történetek hossza éppen jó. Már nem novellák, hanem rövidebb kisregények. Bele lehet azért egy kicsit feledkezni a karaterekbe, több minden történik, és jól van megírva. Egész más, mint az amerikai történet, ami annyira nem tetszett pár nappal korábban.)

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság (Tetszett, írtam róla.)

Greg Lawrence: Jackie as Editor (Hogy honnan vettem ennek a könyvnek az ötletét, nem tudom. Biztos valaki idézte, emlegette egy másik könyvben, én meg rácuppantam. Igazán annak érekes, aki maga is a könyvkiadásban dolgozik, de érdemes átlapozni azért is, hogy Jacqeline Kennedynek volt egy olyan élete is, amiről alig írtak a lapok. Miután megözvegyült másodszor is, dolgozni kezdett. Negyven fölött tanulta ki a szerkesztői szakmát, ami nem lehetett nehéz a Vassaron, a Sorbonne-on és a George Washington egyetemen francia irodalomból szerzett Bachelor of Arts diplomával. Sokan nem tudták felfogni, például Jackie némelyik életrajzírója sem, hogy miért vállalt állást heti 200 dollárért, amikor saját és mindkét férje jogán dúsgazdag volt. Számomra ez elég egyszerű: akart az életében egy olyan darabot, ahol őt nem valaki máson keresztül határozzák meg. Száznál több könyvet szerkesztett, irodalmat, életrajzokat, művészeti albumokat. a könyvben megszólalnak a szerzői, kollégái, mind csak dicsérőleg. Nem az a könyv, amit elejétől végig elolvas az ember, de az üzenete mindenképpen pozitív.)

Lawrence Block: Even the Wicked (Még a gonoszok is rosszabbul járnak, mint megérdemelnék. Ezt írja a könyv mottója. Hát még a jók, teszem hozzá. Ebben a regényben Matt Scudder három bűnügyet is felderít. Egy súlyosan beteg férfi úgy dönt, nem hagyja itt nyom nélkül az árnyékvilágot, és ezt a nyomot gyilkosságokkal pecsételi meg. Valaki megirígyli a dicsőségét, és utánozni kezdi. Egy harmadik férfi pedig úgy érzi, befektetéseit gyilkosságokkal teheti eredményesebbé.Minden gonosz annyira emberi, és Matt is egyre inkább emlékeztet a társadalom hasznos tagjaira, mint arra az outsiderre, aki az első történetekben volt. Fiaival elvesztette a kapcsolatot, bár karácsonyra ismét küld nekik ajándékokat. Egyáltalán, Matt Scudder és a karácsony, ez maga elég abszurd az eddigi történetek fényében, de ő is ember. Úgy tűnik nemcsak egy embernek képes megnyílni, de úgy tudja elrendezni valaki sorsát, hogy nem teszi lekötelezettjévé. Ezt irígylem tőle, hiszen az emberek visítva rohannak el, ha valaki egy kicsit jó akar lenni hozzájuk. Vagy ha nemcsak akar, de csinál is valamit.)

Persze, néha muszáj, és az emberek kérnek valamit, persze egyre kevesebben egyre kevesebbet. De volt alkalom, mikor azt mondtam: megteszem, de egy feltétellel. Ha utána is fogadod a köszönésem. Így megy ez.