Edward Hopper képe. Befelé nézünk egy kirakaton. De most jobb kívül lenni.
Agatha Christie: Temetni veszélyes (Az első Christie regényem, tizenévesen, azóta többször olvastam, és most először egy kicsit nyögvenyelős volt. By the way, az érettségi előtt álló szakközépiskolások sosem hallottak Christie-ről, derült ki egy szövegértési feladat kapcsán, sőt Poirot és Miss Marple neve sem rémlett nekik, ami mégis meglepő, bár ezen a téren - vagyis mi mindent nem sejtenek a világ folyásáról a tizenévesek - nem érhet igazi meglepetés.)
Stephen King: The Green Mile (Novemberben ment a televízíóban, és akkor kezdtem sajnálni, hogy a magyar kiadást elajándékoztam. Beírtam az amazonos kivánságlistámra, és mikor egy küldeményem elveszett, ezt kértem helyette. Kerekebb egész lett volna az örök élet megnyerése nélkül, mert benne van nagyon az emberi természet hiteles képe: hogy jók és gonoszak a jók és gonoszak oldalán is vannak. Ez mindennapi tapasztalat, de leírva látni: csendes elégtétel.)
Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (Mindkét filmváltozatot láttam, a régebbi, a fekete-fehér változat tetszett jobban. Nyilván abban az eredeti konfliktust lehetett ábrázolni, a mai változat kicsit erőltetettnek tűnt. A könyv mindkettőnél sötétebb, nehezebben megemészthető, depresszív.)
Max Riddington and Gavan Naden: Frances: The Remarkable Story of Princess Diana's Mother (Szépen körbeolvasom az angol királyi család összes fel- és lemenőjét, oldalági rokonait, és most elérkeztünk az in-laws-hoz, a királynő nászasszonyához, Diana anyjához. Eseménytelen élet, ha a köz szempontjából nézzük, eseménydús a magánélet szempontjából. Frances Roche osztályának eminens ifjú hölgye volt: semmi oktatás, bemutatás a királynőnek, házasság tizennyolc évesen. Nagyon rosszul választott, és csak későn eszmált erre rá. Vagy önmagát ismerte meg későn. Vagy túl intelligens volt ehhez az életformához. Tíz évvel a házasságkötés után, négy élő és egy halott gyerekkel, és két vetéléssel később előbb csak finoman távolodik a családjától, majd drasztikusan eltávozik. Ha valahol keresni érdemes Diana problémáinak gyökereit, akkor itt kell, de nemcsak Diana fizetett ezért, hanem Frances is. A második házassága a Diana körüli sajtónyilvánosságra ment rá, és a könyv megírásakor Skócia egy eldugott zugában, egy domb tetjén mindenkitől távol, egyedül élt.)
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (A kiadó, jó érzékkel, fillérekért ajánlotta az e-könyvet, mint a sorozat első darabját, és én rá is cuppantam, úgy érzem. Abban számította el magát a kiadó, hogy a többi kötettel kapcsoatban nem tudja az amazont űberelni. Tegnap megérkezett az első tíz kötet, annyi pénzért - szállítási költséggel együtt - amennyiért kettő (2) papír és három (3) e-könyvet tudnék megvenni a magyar kiadásokból. Egyelőre szimpatizálok a főhőssel, aki ötven fölötti, csak saját magára támaszkodó nő, a helyszín pedig egy paradicsomi kis falu, olyan, amilyen nincs is. Tényleg nincs, de kellemes belemerülni az ott meg (nem ) történt dolgokba.)
Herbjorg Wassmo: Dina vagyok (Lefárasztott a könyv, de írtam róla itt.)
Lawrence Block: Everybody Dies (Matthew Scudder kalandjainak 14. kötete. Block remek dramaturgiai érzékkel idéz fel egy motívumot az első kötetek valamelyikéből. Akkor az annyira erős hatású volt, hogy mindenképpen kellett egy egész könyvet szentelni neki. Aszerint a régi dramaturgiai szabály, miszerint, ha puska van a színen, annak előbb-utóbb el kell sülnie: "Itt állj, ameddig nem szólítalak." Mick Ballou-t, Matt barátját jellemezte ezzel az erős képpel az író: egyik ellensége fejét egy golftáskában vitte magával Mick, és megmutatta többeknek. A fejnek valahogy vissza kellett térnie a semmiből, és Mattnak a semmiből kell kiderítenie, hogy ez miképpen történhetett. Nem is a nyomozás a legizgalmasabb, hanem az a mód, ahogyan a Matt és Mick közötti barátság hogyan visel el szó szerint mindent. Mindketten szuverén egyéniségek, és szilárdak abban, amiben vannak. És miközben az erkölcsi világrend két ellentétes pólusán állnak, mindenben támogatják egymást. Nekem ez hiteles.)
"Több dolgok vannak földön és egen, ó Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése