(A képek az étterem facebook-oldaláról valók.)
Az étterem profi honlappal, és facebook-oldallal indult, lehetett jó előre csemegézni az étlapról, ami olyan, amit egy valamire való gasztrosznob nyugodtan trendinek nevezhet. Az alkategóriákban 3-4 fogás (előétel, desszert, saláta), kb. tizenöt főétel, mindegyik szépen megkomponált, körettel, salátával, átgondolt tálalással Van sajtos, halas és mindenféle húsos, de mindegyikből kevés. A tulajdonos előző vállalkozásait eladva fogott bele újba. Maga is szakács, a konyhán egy tehetséges volt tanítvány (Gyurta Dani barátja...) és egy jó éttermeket megjárt kolléga. Az étteremben 30-35 fő ülhet le, két pincér van váltásban, a pultban a feleség. Ideális méret, és a működés eddig hibátlannak tűnik.
Nem egyszerű a dolog, mert a városban négy üzletet és a rendezvényeket zömét működtető vállalkozó is nagyon jól dolgozik. A négy üzlet az ittenihez hasonló vendégkört, de különböző igényeket és fizetőképességet szolgál ki, szinte hibátlanul. (A hibáik is az én hibáim, mert én teszem szóvá őket). Amivel az új üzlet újítani tud, az a folytonos megújulás. Már eleve olyan alapanyagok vannak a fix étlapon, ami bátorságra vall. (Dióbundában sült kecskesajt...), de van aktuális napi és hétvégi ajánlat is, nagyon különleges dolgokból.
A tonhalsteakről lemaradtam, de a garnélás pappardellét emlegetni fogom. Az is imponáló, hogy ki mernek állni azzal a buggyantott tojáslevessel, amihez szinte semmi sem kell, viszont ha jól van elkészítve, akkor nagyon finom. Ez az volt. Valentin napkor az ajánlat enyhe afrodiziákumokból állt (ajándék pezsgővel), és úgy tűnik a borválaszték is igényes. Ez különösen akkor mutatkozik meg, ha tematikus vacsoraesteket hirdetnek, amelyek egy része valamelyik borvidékhez, vagy borászathoz kapcsolódik a borokhoz illő ételekkel.
Február végén vegetáriánus vacsoraestet rendeztek, és hogy tele volt a terem, az két dolgot biztosan bizonyít: van érdeklődés a téma iránt, illetve van a vendéglőnek olyan vendégköre, amelyik a rendezvény kedvéért is beül egy estére. Ehhez a vacsorához nem bor, henm kínai teák jártak, eredeti kínai teaszertartással. A menű a következő volt:
A vacsora alatt átszólt a szomszéd asztaltól egy nem is olyan közeli ismerős, hogy vajon mit fogok írni a vacsoráról. Most is csak azt tudom mondani, mint akkor: csak jót.
Az eszközök igényesek, szép tányérok, súlyos evőeszközök. Kedvencem a zöld szörpöspohár.