2014. május 31., szombat

Könyvek 2014. május


















Munch még nem volt, pedig ezt a képet az íróasztalomon tartom.

Lawrence Block: A Drop of Hard Stuff (Vége Matt Scuder sorozatnak. Kár.)

Dés Mihály: 77 pesti recept (Hamarosan írni fogok róla)

Jay Mulvaney: Kennedy Weddings (Teljesen ártatlanul rendeltem meg, és kiderült, hogy aktuális.)

J. K. Rowling: The Casual Vacancy (Nehezen indult, de azután nem tudtam letenni. Ez is onnan jött, ahonnan a Harry Potter: a gonosz jelen van a világban, de még vannak idealisták, akik meg akarják állítani. Nagyszerűek a karakterek, különösen a tizenévesek. A többi meg túlságosan is ismerős.)

Barna Imre: Az átutazó és a bennszülött (Titkos rajongója vagyok Barna Imrének már régóta. Most csak et üzenném innen.)

Ben Brooks: Lolito (Írtam róla.)

Alexandra Harris: Virginia Woolf (Ezzel a életrajzzal csak az az egy bajom van, hogy nem én írtam.)

Sigrid Nunez: Mitz (Lonard Woolf selyemmajmocskájának életajza, a Flush nyomdokain haladva. A Flush azért jobb.)

Letters of Leonard Woolf (Fascinating.)

Ez volt a május.

2014. május 28., szerda

Ben Brooks: Lolito

Nyilván a cím volt a legfontosabb a választásban, a borító csak ráadás. Már a kezemben volt a könyv, amikor kiderült, hogy az író kölyökképű fiatalember, aki alig lépett a húszas éveibe. Tehát ő is éppen beletartozik még a Z-generációba, vagyis, amit leír, annak a valósághoz is van némi köze, legalábbis a világlátást illetően..

























Kezdjük a Lolitával. Nekem az a könyv a végső elszámolásnál a szerelemről szólt. A szex után, persze. Arról a meghökkenésről, amit a tizenkét éves lány szexuális tapasztalatai keltenek a felnőtt férfiban, aki először csak a tiltott gyümölcsöt látja, majd végül a rabjává válik annak a Doloresnek, aki korától, megjelenésétől függetlenül az, aki.
Folytassuk a Z-generációval. Mivel a napjaimat a körükben töltöm, az elégnél többet tudok róluk, de az is lehet, hogy a közelség elhomályosítja a látásomat. Bármi van is a felszínen, a külső szemlélő a töredékét sem veheti észre annak, ami a felszín alatt történik. Ahogy a könyvben a 15 éves Etgar felidézi az Alice-szel kapcsolatos emlékeit, három évre gondol vissza. Ez alatt az idő alatt Alice melle megnőtt, Etgar nemi szerve megbarnult (...) és közben mérhetetlen mennyiségű alkohol fogyott el, megnéztek millió youtube videót és Alice-nek két abortusza volt. Én még mindig nem akarok a füleimnek hinni, amikor hasonló korú kislányok arról beszélnek, hogy idegorvoshoz járnak, hogy fel tudják dolgozni a barátjukkal való szakítást, akivel  két évig együtt éltek. De amikor Etgar emlékei legmélyéről előbányászik egy aktust, ami még őt is zavarba hozza, nekem a szemem se rebben, mert tavaly a 16 évesek napokig csámcsogtak ezen, mert az egyik közülük ugyanazzal  dicsekedett. Olyan élmények záporoznak Etgarra és Alice-re, amelyek mellett Alice anyjának halála valahol a tudatuk peremén marad, és Alice hűtlensége a végső kétségbeesésbe taszítja Etgart.
Itt jön a képbe Macy. Az utolsó oldalakon megtudjuk róla, hogy egy középiskola igazgatónője, akinek az állásába és foglalkozásába került az Etgarral Londonban töltött hétvége. Nyilván nem ő az egyetlen, aki egy chatszobában 46 helyett 35 évesnek mondja magát. De miért folytatja tovább, amikor egyértelműen kiderül, hogy Etgar nem 26 csak 15 éves?
Én arra gondolnék, hogy Macy valamit be akar pótolni, de az is lehet, hogy ő is arra vágyik, ami előtte van: a sok 15 éves fiú közül egyre, és végül a rabjává válik Etgarnak, ezért akar tovább vele maradni, hogy végül a férje rendőröket küldjön utána.

Így megy ez.

2014. május 24., szombat

Eperszezon

Jó az idei epertermés, naponta jöhet kevés bodzaszörppel megbolondítva. Hétvégén kicsit több erőfeszítést is megérdemel. Ez az édeség a deli című német gasztroújságból van, szemmel láthatóan a Rote Grütze mintájára, amiben sötét színű bogyósok, meg meggy van.

Epergrütze (4 személyre):




















Fél kg epret megtisztítunk, és szükség szerint feldarabolunk. A feléhez adunk 1 evőkanál cukrot/nyírfacukrot és fél dl bodzaszörpöt. Felforraljuk, és öt percig főzzük. 1 evőkanál vaníliás pudingport elkeverünk 1 evőkanál bodzaszörppel, és az epres masszához adjuk. Még egy percig főzzük, majd levesszük a tűzről. Belekeverjük a maradék epret. Poharakba osztjuk, és hűlni hagyjuk. 2 evőkanál pudingport 2 evőkanál cukorral/nyírfacukorral és 4 dl tejjel megfőzünk. Kevergetés közben kihűtjük, majd óvatosan az eper tetejére kanalazzuk.

Ráadásnak: kis epertotácskák




















Pitetészta, eperlekvár, vaníliapuding, eperszeletek

2014. május 21., szerda

Spárgaszezon

Elhatároztam, hogy az idén közelebbi ismeretséget kötök a spárgával. Eddig enni is csak egyszer ettem, de most nagy lendülettel kezdtem vele foglalkozni. Merelnél kóstoltam meg újra húsvétkor, plusz beszereztem egy nagyon szimpatikus főzős újságot, amiben változatos spárgareceptek vannak. (Megkezdődött az ismerkedésem a német gasztroújságokkal.) Miután összeolvastam mindenfélét, a következőkben foglalom össze a spárga kezelését: nem kell hámozni, csak eltörni. Ott törik, ahol fásodni kezd. Gyorsan megpárolódik az ételben, de ha magában akarjuk enni, az is jó, ha leforrázzuk, egy-két percig állni hagyjuk, majd vajban átsütjük. Az eddigi fejlemények a következők:

Spárgaleves






















Zöldségleves vöröshagyma alapon, amelyen répát és zellert párolunk, majd hozáadjuk a spárgát. Ha a spárga roppanós, felengedjük vízzel, adunk hozzá tejszínt. Só, bors, citromlé, apró vajas galuska.


Spárgás tészta




















Füstölt szalonnát kisütünk, kiszedjük, a zsírhoz egy kis olívaolajat adunk, ebben megpároljuk a spárgát. Mélyhűtött zöldborsót is adunk hozzá, és amikor mindkettő megfelelően puha, feleresztjük tejszínnel. Só, bors, petrezselyemzöld. Mindeközben kifőzzük a tésztát összekeverjük a mártással és visszatesszük bele a szalonnakockákat, esetleg egy kis főzővizet és friss petrezselymet.

Sült spárga

Buggyantott tojással és tárkonyos-fokhagymás joghurttal




















Sült pisztránggal és salátával























Vannak még ötleteim.

2014. május 17., szombat

Szerenád

Ez a kakukktojás a ballagás miatt került ide. Természetesen nem a zsíroskenyér receptjét akarom itt leközölni (bár a blog indulása óta kísért ez a merész gondolat), inkább a hússütés egy olyan módját, ami rendkívül jóízű, kenyérre jól kenhető zsírt is eredményez. A szerenádra érkező ballagóknak akartam egyszerűen elkészíthető, de bőséges és jóízű uzsonnát adni, és nem mellékesen megalapozni az éjszakába nyúló lovaskocsizás megpróbáltatásait...

Hagymás sertéssült (ebédre 8 főre, uzsonnára jóval többre):






















1,5 kg sertésoldalast és dagadót nagyobb darabokra vágunk és alaposan besózunk. Karikára vágunk 4 nagy fej vöröshagymát és felaprítunk 4 gerezd fokhagymát. 2-3 evőkanál libazsírt olvasztunk egy nagy lábosban és  a húsdarabokat fehéredésig sütjük benne több részletben, majd kiszedjük. Ezután a zsírba tesszük a vöröshagyma karikákat, kicsit megsózzuk, és addig pároljuk, míg összeesik. Ekkor hozzáadjuk a fokhagymát, majd egy-két perc múlva visszatesszük a húsdarabokat is a zsírba. Hozzáadunk még 50-60 dkg libazsírt, és ha a zsír felolvadt, lefedjük az edényt. Kis lángon addig pároljuk, míg a hús megpuhul. Ekkor nagy lángon a húsból kisült vizet  elpárologtatjuk, és a húst a zsírban hagyjuk kihűlni.

Kulka János szakácskönyvéből.

2014. május 1., csütörtök

Könyvek 2014. április


























Egy grafikus, a szép nevű Aliste Lizerralde takaros grafikákat készít tévésorozatok helyszínei alapján. A választék megtekinthető és megrendelhető itt. Sajnos dr House lakását még nem rajzolta meg a hölgy.

Adam LeBor: Budapest protokoll (Pontosan tudom, miért vittem el ezt a könyvet április első hetében külországba magammal. A négy évvel ezelőtti első olvasáskor az volt a véleményem rövid summázata, hogy ezt csak hajszál híján úsztuk meg. Most meg csak kapkodtam a fejem, hogy a szerző hogyan látott a jövőbe. Hát nem jobban, mint Orwell, de ez is éppen elég.)

Lawrence Block: All the Flowers are Dying (A Scudder-sorozat utolsó darabja. Még egy könyvet írt Block Scudderről, de az egy visszatekintés. Ebben a könyvben az író elvarrja az előzőben nyitva hagyott szálakat, és végül legyőzi a kísértést Scudder megölésére, de ez nyilvánvalóan nem könnyű a számára.)

Alon Schmuckler: Rekviem Teofilért (Két könyvet olvastam el ebben a hónapban Mozartról, mindkettőnek az a feltételezés az alapja, hogy Mozart nem halt meg azon a napon, amikor gondolták. Ebben a szerző szép hosszú és mozgalmas életet ad neki, csupán a tehetségét veszi el tőle, valamiféle negativ Deus ex machina segítségével. Hiába termékeny a szerző, a kutya sem figyel fel a szerzeményekre, amelyeknek végül nyoma veszik. Mint a valóságban.)

Helen Fielding: Mad about the Boy (Nem akartam ezt a könyvet elolvasni, de egy végtelennek tűnő nap kezdetén ott álltam a marseille-i pályaudvaron olvasnivaló nélkül, a választék meg kb. ötven angol nyelvű  könyvből állt, és még ez volt a lehető legjobb választás. Mire éjjel egykor beszálltam a repülőtéren az autóba, már ki is végeztem. Nem állítom, hogy minden sort becsületesen elolvastam, főleg azt hagytam ki, amiben Bridget ifjú szeretőjével enyeleg sms-ben, twitteren és a valóságban. Valahol a századik oldal körül már sejtettem a végét is. Mindazonáltal a könyvnek volt egyfajta hitelessége a számomra, különösen a Mark Darcy halálával kapcsolatos részekben.)

Eva Baronsky: Mozart felébred (A második Mozart-könyvben Mozart meghal ugyan, de kap egy ráadás évet a kétezres években, természetesen Bécsben. Be tudja fejezni a rekviemet, szerelmes lesz, és persze ezt az évet is kitölti a zene. A kéziratok, persze újra elvesznek. Mint a valóságban.)

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz (Elindult a verseny Az év könyve címért, és rögtön van is egy esélyesünk. Nem dicsérném sokat a regényt, talán írok még róla bővebben, most legyen annyi elég, hogy tökéletes. Grecsó faluja egyébként alig húsz kilométerre van ide, gyakran átautózom rajta. Ez mondjuk nem vesz el és nem ad hozzá a könyvhöz, de megkérdeztem két onnan bejáró tanítványt, hogy ismerik-e legalább Grecsó nevét. A válasz valahogy így kezdődött: ja, az egy pesti, beképzelt.... Hiába, a helyzet nem lett jobb a Pletykaanyu óta.)

Jacqueline Harpman: Orlanda (Minden, ami távolról is kapcsolódik Virginia Woolfhoz, jöhet.* A belga írónő először ad egy elfogadható értelmezést az Orlandóról. Szerinte  a nemváltás tulajdonképpen a gyermekkor és a felnőttkor cezúráján történik. Azután még egyszer előveszi a történetet úgy, hogy a két különböző nemű rész egy időben él. A történet vége gyilkosság, mert ez, így ahogy van, elviselhetetlen.)

Robert Galbraith: The Cuckoo's Calling (Nyilvánvaló volt, hogy Rowling nem fogja abbahagyni az írást a Harry Potter után. Az előző könyvét még nem olvastam, de ez a krimi jó folytatása a varázslóregényeknek. Mozgalmas és hihető a történet, jók a karakterek, olvastatja magát a könyv. Remélem, lesz folytatás, a nyomozó és segítőjének alakja erre utal. Megjelent magyarul is, éppen most. Olvasás közben még gondolkoztam, hogyan magyarítanám a címet, de a Kakukkszó nekem nem adja vissza az eredetiben rejlő finom sejtetést.)

Joanna Trollope: Értelem és érzelem (Az Austen project tavaly indult a nyilvánosság előtt, a terv pedig az, hogy Jane Austen hat regényét modern köntösben írják újra neves angol írók. Eddig kettő jelent meg angolul, és már magyarul is itt van az első. Egy pihenőnap elég volt az elolvasására, és színtiszta élvezetnek bizonyult. A történetet minden változtatás nélkül helyezte át az írónő a mi korunkba, és csak néhány helyen írt bele vulgárlélektani magyarázatokat, különösen a Ferrars-fiúk esetében, de ez nem nehezíti el a könyvet.)

*Egy éve megkeresett az Alinea kiadó vezetője, hogy tudom-e, ki Mátyás Sándor örököse, mert újra kiadnák az ő fordításában A világítótornyot. Hurrá. Nem tudtam, ki a jogtulajdonos, de nem telt két napba, hogy kiderítsem, és felvegyem vele a kapcsolatot, majd ezt az infót továbbadjam a kiadónak. A könyv most megjelent, a kiadó elégedett a fogadtatásával, és nekem megköszönték a közreműködést. Szívesen.

Április elég zsúfoltra sikeredett két külföldi úttal, egy lakodalommal, a portfólió befejezésével, és végül az osztályom ballagásával. De most jöjjön pár nap pihenés.