2015. február 28., szombat

Könyvek 2015. február

























Ez Lucien Freud képe. Az interneten akadtam rá, amikor a saját nevemet beírtam a képkeresőbe.


John le Carré: Az üldözött

Anna Gavalda: Hunting and Gathering

David Benioff: City of Thieves

Szécsi Nóra: A kismama naplója / A baba memoárja

Ira Levin: Csókoltat a halál

Jonathan Franzen: Javítások

Ez utóbbival az év legnyomasztóbb könyvét sikerült abszolválni. Ebben teljesen biztos vagyok, akkor is, ha az év nagyja még hátravan.

2015. február 12., csütörtök

Feltaláltam a melegvizet

Nem mesélem el újra a kelkáposztához való viszonyomat. Csak röviden: világéletemben utáltam, terhesen odavoltam érte, azóta közepesen nem szeretem, de G. kedvéért időnként főzök. A fő bajom ( a nemszeretésen kívül) az, hogy mire krumpli megfő, a káposzta szétmállik, és mivel a káposzta annyira összeesik, a rengeteg leve miatt jó híg lesz. Na, valami sugallatra már kétszer főztem úgy, hogy a hagymát és fokhagymát megdínszteltem olajban köménymaggal, erre tettem a krumplit, éppen annyi vízzel, ami ellepi. Mikor megpuhult a krumpli, rátettem a csíkokra vágot káposztát, és csak éppen egy-két percig pároltam. Semmi sűrítés. Még nekem is ízlett.





















Ráadás:




















Kelbimbó krémleves kakukkfüves pirítóssal


2015. február 8., vasárnap

Tart Oignon

A Franciaországban szakmai gyakorlatukat töltő tanulók munkanaplót vezetnek, ki-ki vérmésrséklete és hajlandósága szerint. Olyan is van, aki komolyan veszi a dolgot, és olyasmiket ír bele, mint ennek a hagymás lepénynek a receptje. A legfőbb tanulság (számomra a francia konyha megismerésének legfőbb tanulsága is), hogy minden legyen a legegyszerűbb, semmi csicsa, semmi egzotikum, legyen minden az, ami.

Hagymás lepény (egy 22 cm átmérőjű piteforma, vagy 3 kicsi):





















Vajastésztát készítünk. 15 dkg lisztet elmorzsolunk 10 dkg hideg vajjal és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1 vagy 2 evőkanál jéghideg vizet, éppen csak álljon össze, gyúrni nem kell. Folpackba csomagolva hűtőbe tesszük, míg elkészítjük a tölteléket, de legalább 30 percre.
Fél kg hagymát (lehet fehér vagy vörös, sőt lila is) 10 dkg vajon kevés sóval puhára párolunk. Ez akár 45-60 percig is eltarthat, meg lehet csinálni egy nappal korábban. Ha kihűlt, hozzáadunk 2 pohár tejfölt és 5 tojásságát. Sózzuk, borsozzuk. A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy a tálat és a peremét befedje. Beleöntjük a tölteléket, és 200 fokos sütőban addig sütjük, míg a teteje aranybarna lesz. Langyosan a legjobb.

Akinek van kedve, süssön a hat leeső fehérjéből makaront.

2015. február 5., csütörtök

Az üldözött

John le Carré-könyvhöz nagyon óvatosan fogok az utóbbi tíz évben. Nagyon termékeny író, de gyakran nem jó, amit ír. A nem jó alatt főleg azt értem, hogy szószátyár, és néha olyan témát választ, ami teljesen érdektelen. Amiket nagyon élveztem, azok a következők:

Kettős szerepben (Eredeti címe The Little Drummer Girl, mennyivel izgalmasabb, képszerűbb, vonzóbb.)
Az Oroszország-ház (A moszkvai életet éppen úgy írja le, mint amilyen lehetett a nyolcvanas években.)
Egy német kisváros (Ez Bonnra utal, az NSZK ideiglenesnek szánt fővárosára. Az is lett.)
Suszter,szabó, baka, kém (A Karla-trilógia első kötete. Nagy irodalmi teljesítményként ünneplik, és az is, de legalább háromszor el kell olvasni, hogy ezt meglássuk.)

A négy könyvből hármat megfilmesítettek, jó szereplőkkel, de mindegyik forgatókönyve úgy készült, hogy levágtak kanyarokat, hogy érthetőbb legyen a szövevény (the plot).
A soron következő könyv Az üldözött. Most olvastam, és a filmet is megnéztem.  Ebben is összevontak karaktereket, és egy-két vékony szálat még beleszőttek, ami alapjában nem változtatott az egészen.

Nagyon közel vagyunk a mához. Mikor véget ért a hidegháború, le Carré sokáig kereste a témáit, de végül a sors kiforogta a 9/11-et, és ismét írhatott egy nagy összesküvésről, amin a világ sorsa áll, vagy bukik. Kincsesbánya egy kémregényírónak. Ebben a regényben a német kémszervezet egyik ága szeretne egészen magasra jutni a muszlim világ bajkeverői között. Ehhez szükségük van arra, hogy kisebb figurák utat találjanak a közepesekhez, és azok talán elvezetnek az igazán nagyokhoz. Mások, ugyanabban a szervezetben úgy gondolják, hogy minden muszlim ugyanolyan veszélyes, és senkivel sem szabad kesztyűs kézzel bánni, és főleg nem egyezkedni. Egy ilyen kétféleképpen megközelített szituáció története a film és a könyv, ahol végül az erőszakos fél győz. Eközben belekeverednek a történetbe mások, ki-ki a maga motivációival, és a végén más emberként kerülnek ki belőle. Emberhalál nincs ebben a történetben, de sokan találják magukat sokkal rosszabb helyzetben fizikailag, morálisan és érzelmileg egyaránt, amikor végül körülnéznek.



















A film főszereplője Philip Seymour Hoffman. Éppen most volt egy éve, hogy meghalt. Hogy másképp, mint fürdőszobája padlóján, karjában tű: ahogy egy segítőkész barátja azonnal közölte a sajtóval. Előtte nemigen szerepelt a bulvárlapokban. Mi lett volna érdekes egy alacsony, kövérkés, mindig borostás fickóban, akinek a családi élete is majdnem végig rendezett volt. Az imdb-n, a tőle származó idézetek között az elsőben félig komolyan panaszolja, hogy róla sohasem írták le, hogy helyes. Leírni csak most írnám le, de többször elmondtam. Van aki tanúsítja, hogy mikor a Capote-ért megnyerte az Oscart, azt suttogtam egy hasonló alkatú kollégám fülébe: és még egy helyes kis pocakja is van... Ezt a filmet nézve arra gondoltam, hogy micsoda veszteség a halála, hogy hány olyan filmben játszhatott volna, amiktől a világ egy kicsit jobb lehetne.

Már nem lesz az.


2015. február 2., hétfő

Egy bűnös siralmai

Három éve is van, hogy C. J. Sansom regénysorozatáról írtam bejegyzést, különös tekintettel az állandó főhősre, Matthew Shardlake-re. Az agave  2012-ben adta ki a sorozat ötödik kötetét. Azóta nem hallottunk Shardlake-ről, az író egy másik művel volt elfoglalva. Az amazon keresőrendszere véletlenül adta fel a Lamentationt, ami a frissen megjelent hatodik kötet, egyelőre fóliáns méretben, kemény táblával, 650 oldalon.





















Matthew lassan mindenből kiábrándult. A jogból, a vallásból, a királyból, és néhány hozzá közelállón kívül az egész emberiségből. Közülük egy különösen kedves a szivének. Az egykori Lady Latimer először a megbízója volt, majd a barátja lett, mindeközben pedig VIII. Henrik hatodik felesége, hiszen ő Catherine Parr, akit az öregedő, beteg király vesz feleségül, halála előtt három évvel. Catherine ekkor kétszeres özvegy, egyik házasságában sem született gyermeke. Viszont intelligens, olvasott és önálló. Ért a zenéhez, és gondolatait rendszeresen papírra veti. Méltó partnere hát a királynak.







Vagy a király neki. A sorozatból egy olyan Henrik portréja rajzolódik ki, akinek sokféle tehetsége számos emberi hibával, párosul, aki számára  mindenek felett való a politika, az országa, saját maga, és örökösei kiváltságos helyzete. Élete utolsó évében a királyban felmerül, hogy vallási reformját visszafordítja, de úgy, hogy az angol egyház mégse kerüljön a pápa fennhatósága alá. A reformáció híveit üldözni kezdik, a reformáció gondolatát  mindenki fejéből ki szeretnék irtani. Máglyán égetnek meg prédikátorokat, és minden alattvalónak be kell szolgáltatnia a birtokában lévő vallási tárgyú könyveket. A beszolgáltatásról listát vezetnek.






















Anne Askew és társai megégetése, a regény első fejezetének tárgya.


Ebben a kritikus helyzetben Catherine Parr papírra veti Lamentations of a Sinner című művét, amelyben magára vonatkoztatva kifejti a reformáció alapgondolatát, azt hogy egyedül hit által üdvözülhetünk. A könyv valóban megszületett, Katalin Henrik halála után kiadta a könyvet, és összes műveinek jelenkori kiadásában is olvasható. A regényben valaki ellopja a kéziratot a királyné szobájából, és ő Matthew Shardlake-et kéri meg az előkerítésére. Ha illetéktelen kézbe kerül, esetleg a király elé, a dolgok pilanatnyi állása szerint ő is máglyán végzi. A könyv sikertelen kereséséről szól a regény. Végül a rejtélyt az a személy világítja meg, aki a könyv ellopásra parancsot adott, de addigra többen meghalnak, nyomorékká, vagy földönfutóvá válnak, és Matthew ismét csalódik sokakban. Mindez szinte hiába, mert a király végül a reformáció pártján marad, fia mellé olyan pártfogókat nevez ki halála utánra, akik ezen az oldalon állnak.


























Lady Elizabeth 13 éves korában

Matthew sok mindent elveszít ismét, és a személyes biztonsága és hitele  is kockán forog. Az özvegy királyné azzal tudja őt valamennyire megvédeni, hogy a regény utolsó oldalán kinevezi a 13 éves Lady Elizabeth tanácsadójának. Henrik harmadik, és legkevésbé szeretett gyermekének kevés reménye volt arra, hogy bármilyen politikai szerepet kapjon, de mi már tudjuk, Matthew hiába számít egy kis nyugalomra. Az író még két kötetet tervez. Eddig egy év volt a kötetek között eltelt idő, tehát a következő akár foglalkozhat azzal a szexuális zaklatással is felérő esettel, amelyben Catherine Parr negyedik, és egyben leghitványabb férje, sőt maga Katalin is szerepet kap. Matthew 45 éves lesz akkor, és még mindig ereje teljében. Amikor tíz éven belül Erzsébet is trónra kerül, már öregnek számít majd, de nem lesz még elesett. Talán az lesz az utolsó kötet, amelyben Matthew Shardlake valamilyen végzetes cselszövést hárít el, amely Lady Elizabeth trónra lépését megakadályozná. Méltó befejezés lenne.

Azt is remélem, hogy H. Kovács Mária már dolgozik a Lamentation  fordításán.