2015. szeptember 30., szerda

Könyvek 2015. szeptember


















Még mindig nyári emlékek: Canaletto képei a Winterpalaisban.


Kristina Ohlsson: Őrangyalok

Aravind Adiga: A fehér tigris

Jo Nesbo: A kísértet

Ed McBain: Utolsó tánc a 87-es körzetben

Rosamunde Pilcher: The Empty House

Valami a tekintetéban: Svéd kriminovellák

Rosamunde Pilcher: The Carousel

Mostanában sok verset is olvastam, főleg angolszászokat.

2015. szeptember 16., szerda

Hideg rizs, háromféle zöldséggel, ráadásul savanyú

Körülbelül ezt gondolta volna G. ha ezt az ételt kapja vacsorára, de ő aznap nem volt otthon, tehát nyugodtan kipróbálhattam a Food52 cikkében leírt ötletet. A Food52 ami Amanda Hesser robbanásszerűen fejlődő gasztrobirodalmának weboldala, szívesen ad ilyesféle címeket: Hogyan főzzünk recept nélkül Wellington bélszínt/rizottót/lasagnet? Bármit, aminek  azután végtelen hosszú posztban leírják a  receptjét, és minden lehetséges helyen odaírják az alternatívákat. Csirke helyett hal vagy tofu. Cukkini helyett padlizsán. Epic, mondaná egy tizenegyedikes.

A legutóbbi ajánlat: gabonasaláta, recept nélkül. Valahogy így kezdődik: hazamégy a munkából, feldobod főzni a gabonát, közben megpárolod a zöldségeket, elkészíted a vinaigrette-et, és már kész is. Valahogy így is történt. De. Az egyszemélyes adag salátához sikerült összekoszolni két vágódeszkát, egy fazekat, egy serpenyőt, a levesszűrőt, két tányért, plusz a közepes tálat, amiből megettem. Egy tálcát, amin kihűtöttem és leszárítottam a rizst. Még szerencse, hogy a vinaigrette készen volt a hűtőben, és nem volt szükség még egy deszkára, meg a rázóedényre, és elég volt egy darabolókés meg egy villa. De lehet, hogy az kettő volt. Mindenesetre, miután vacsora közben idegkisímító gyanánt végignéztem egy korai Vészhelyzet-epizódot, a konyhában a hétköznap estékre nem igazán jellemző csatatér fogadott. Miközben bepakoltam a mosogatógépbe, ismét eldöntöttem, hogy hétköznap nem főzök. Esetleg csak krumplis tarhonyát. Az megvan egy lábossal meg egy vágódeszkával, ráadásul otthonos, jóízű, kiadós, igazi comfort food és még G. is szereti.




















A kép a Food52 oldaláról való.

Ja, és a recept: kifőzünk egy zacskó barna rizst sós vízben. Közben olívaolajon megpirítunk egy karikára vágott kisebb cukkinit, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Ugyanebben a serpenyőben átsütünk néhány szelet halloumi sajtot, vagy a megfelelő mutációt. Félbevágunk 10-12 szem koktélparadicsomot, felszeletelünk fél kígyóuborkát. A kihűlt rizst összekeverjük a zöldségekkel, egy csokor apróra vágott zöldpetrezselyemmel és 2 evőkanál vinaigrette-tel. A tetejére tesszük a sajtot.

Majd egyszer leírom a különösen jóízű vinaigrette-et is, amit a könyvesboltban memorizáltam orvul, és azóta mindig tartok a hűtőben egy üveggel.

2015. szeptember 6., vasárnap

Táviratilag

Lecsót főzünk, ahogy szeretjük. Belekeverünk fél doboz mascarpone sajtot. Padlizsánszeleteket sózunk, borsozunk, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Olajban mindkét oldalát kisütjük. A lecsót a padlizsánnal rétegezve lerakjuk egy tálban, közé teszünk olajbogyót. A tetejére sajtot reszelünk és 200 fokos sütőben átsütjük.




















Azért akadnak gyöngyszemek.